Előre leosztották a lapokat a földeladásnál?

Százmilliárdos vagyonvesztést is okozhat.

– Miért lehet baj az állami föld értékesítéséből?
– Én ezt önmagában nem tartom bajnak. Éppen azok közé tartozom, akik azt mondják: az állam szabaduljon meg a földtől, legyen az a magyar mezőgazdasági vállalkozók tulajdonában, főként azokéban, akik azt művelik. Ez az alapállásom. Nem lehet tehát erről a kezdeményezésről csak rosszat vagy csak jót mondani, mert nagyon összetett dologról van szó. A most eladásra kijelölt 380 ezer hektárból például közel hatvanezer hektár valamikor magántulajdonban volt, de felajánlották életjáradékért cserébe. Miután ezek kicsi, fél–másfél hektáros „resztli” területek, ezeket most soron kívül a helyi gazdáknak kívánják eladni. Amennyiben ezeket nekik kínálják fel a piaci ár plusz tíz százalék áron, gyorsított eljárásban az év végéig, ezt teljesen korrekt dolognak tartom. Abban ugyancsak igazat adok a kormánynak – mert ez engem is zavart –, hogy a nagy agrárcégek, politikai háttértől függően vagy attól függetlenül, rendkívül alacsony bérleti díjat fizettek eddig, vagyis az államtól kaptak költségvetési támogatást.

– Mennyire becsüli ennek összegét?
– Mintegy 4-4,5 milliárd forint lehet évente. Ezek a cégek ugyanis 24-28 ezer forint földbérleti díjat fizetnek hektáronként, tehát maximum a 30-40 százalékát a piacon kialakult 50-60 ezer forintnak. Miért kell az ország leggazdagabb embereit évi 4 milliárd forinttal támogatniuk a magyar adófizetőknek? Az nyilvánvaló, hogy aki olyan földet vesz most, amelyet ezek a cégek használnak, azonnal el fog menni a bérlőkhöz, és azt fogja mondani nekik, hogy megvette piaci áron a földet, ezért piaci bérleti díjat kér. Abban a pillanatban, amikor például az első Orbán-kormány alatt privatizált, „piszkos tizenkettőként” emlegetett agrárcégek nem veszik ezt tudomásul, és nem akarnak emelt bérleti díjat fizetni, elmennek majd a bíróságra, amely biztosan megítéli majd a magasabb bérleti díjat. A magyar adófizetők tehát ezzel a lépéssel évi 4 milliárd forintot nyernek, következésképp ezek a cégek ugyanennyi támogatástól elesnek.

– Életszerűnek tartja, hogy egy gazdálkodó haszonbérlettel terhelt földbe fektesse a pénzét?
– Az eladásra szánt területből 145,8 ezer hektárra olyan bérleti szerződés van érvényben, amely csak 2037-ben jár majd le, további 100 ezer hektárra pedig 20 éves, tartós bérletet kötöttek. Törvénytisztelő emberként úgy gondoltam, hogy a fideszes nagybefektetők megveszik a mások által bérelt földet a gyereküknek, majd, amikor a gyerek megnő, húsz év múlva elkezdik használni. Csakhogy ez nem így lesz. A meghirdetett földeket a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége által szervezett csapat fogja megvenni: már megvan a lista is arról, hogy ki, hol, mire fog licitálni. Ezt követően pedig a kormány segítséget nyújt ahhoz, hogy a megvásárolt földek esetében az érvényben lévő földbérleti szerződéseket felbontsák.

– Politikusok sokasága ennek épp az ellenkezőjét mondta eddig.
– Ezt én sem akartam elhinni, amíg autentikus helyről nem hallottam. Egy egyszerű rendelettel akarják majd elintézni ezt. Az említett brutális támogatás elmaradása miatt a cégeket nem sajnálom, elfogadható a bérleti díj emelése is, azt azonban én sem tudom elfogadni, hogy ezek a cégek sokmilliárdos beruházásokat valósítottak meg, de olyan jogi helyzetet teremtenek számukra, hogy még a földhasználattól is elesnek. Ez olyan dél-amerikai, Hugo Chávez-szerű megoldás. Ilyet az Európai Unió nem nézhet el, mert a tőkéhez és a tulajdon biztonságához fűződő alapelvek sérülnek. Ha ezért eljárást indítanak Magyarország ellen, a magyar kormány egy árva szót sem szólhat, és majd fizetni fog, mint a katonatiszt. Százmilliárdos nagyságrendű kártérítési igényről lehet majd szó. Ugyanis legalább 100-150 milliárd forint vagyonvesztés következhet be a mezőgazdaságban, ha a bérleti szerződések körüli hercehurca miatt a mostani gazdálkodás ellehetetlenül az eladandó földeken.