A gazdaság hosszú távú növekedési kilátásait termelési oldalról a magánszektor tőkeállománya, a vállalati szektorban foglalkoztatottak létszáma és termelékenysége határozza meg. – Bár az elmúlt években (nagyrészt az EU-források lehívása, kisebb részben az egyedi nagy fejlesztések miatt) a beruházások reálértéke gyorsan növekedett, ezen belül egyre inkább az állami fejlesztések váltak dominánssá, ez pedig kiszorította a magánszektor beruházásait – tette hozzá.
Romhányi Balázs szerint emellett a magánszektor beruházásairól sem kapunk reális képet, mivel az állami beruházásokhoz tartozó megrendeléseket magáncégek teljesítik.
Komoly gondok vannak a munkaerőpiacon is: a KFIB szakértője szerint jelenleg két statisztikai módszertan, az intézményi statisztika és a munkaerő-felmérés (mef) alapján mérik a foglalkoztatottak számát. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a mef szerint gyűjt adatokat, vagyis a hivatal munkatársai becsengetnek a mintába került lakásokba, és az ott lakóktól megkérdezik munkaerő-piaci helyzetüket. Foglalkoztatottnak az minősül, aki legalább egy órát dolgozott pénzért a megelőző héten. Az intézményi felmérésben a KSH a vállalatoktól, költségvetési szervektől gyűjti be az alkalmazottak létszámát. Ez azonban nem tartalmazza az egyéni vállalkozókat, a külföldi telephelyen dolgozókat, vagy a segítő családtagokat.
Miután az intézményi alkalmazottak nagyságrendileg 70 százalékát adják a mef szerinti összes foglalkoztatottnak, a két idősornak valamennyire együtt kell mozognia. Óriási különbség van azonban a két adat között, mivel a versenyszektor teljes létszámnövekedése (közmunkások és külföldön foglalkoztatottak nélkül) 2011–2014 között a mef szerint 294 ezer, míg az intézményi statisztika szerint mindössze 3 ezer fő volt.
