Arra sem nagyon találni logikus magyarázatot, hogy miért emelte ki a kormány a többi brókerügy közül a Quaestorét, és miért döntöttek feltűnően gyorsan úgy, hogy gáláns kártérítést nyújtanak az érintetteknek. Amíg a Buda-Cash és a Hungária pórul járt ügyfeleit sorsukra hagyták, addig a Tarsoly-féle cég kárvallottjai számára külön törvényt szavaztak meg alig másfél hónappal az ügy kirobbanását követően. Igaz, a jogszabály annyira félresikerült, hogy az OTP Bank és magánszemélyek is megtámadták az Alkotmánybíróság előtt. A testület helyt is adott a kérelmeknek, és a törvény újrafogalmazására kötelezte a törvényhozást. Az így újjáalkotott jogszabály végül is a korábbinál szűkebb körben és kisebb összegben határozta meg a kártérítésre jogosultak körét. Igaz, ebbe már a Hungária ügyfelei is belefértek.
Arról, hogy a felügyeleti szerveknek mekkora a felelősségük a brókerbotrányokban, megoszlanak a vélemények. A jegybank felügyeleti részlege váltig állítja, hogy nem lehetett előre felderíteni a csalást, ezzel szemben a főügyészség úgy véli, 2009-ben a felügyelet kiderítette, a Quaestor valótlan adatokat adott le a felügyeletnek, mégis hagyták tovább garázdálkodni a céget, mindössze hárommillió forintra büntették.
Az sem világos, hova tűntek a milliárdok, hiszen Tarsolynál alig néhány millió forintot találtak, és az eddigi nyomozás szerint mintegy 44 milliárd forintnyi – leginkább ingatlan – vagyonra derítettek fényt. Egyes vélemények szerint a hiányzó összeget külföldön kell keresni. A büntetőügy pedig február elején vette kezdetét. Összesen ugyan 753 rendbeli bűncselekményre derült fény, de praktikus okokból ennél kevesebbel vádolják meg a cég vezetőit.
