Noha már egy éve történt, hogy a Quaestor-csoport kibocsátásokért felelős cége, a Quaestor Financial Hrurira bejelentette, öncsődöt kezdeményez, még ma is sok minden tisztázatlan a Quaestor-botrány körül.
A bejelentésre ugyan 2015. március 9-én került sor, a hivatalos kérelmet azonban csak március 19-én adták be, és a két időpont között sok minden történt. Bár a nyomozás szinte azonnal megkezdődött, Tarsoly Csabát, a tulajdonost mégis csak jó két héttel a bejelentést követően gyanúsították meg, miközben a Buda-Cash vezetőit már a botrány kitörésének napján letartóztatták, Tarsoly ki is használta az időt, néhány napra még a cégvezetést is átadta egy Orgován Béla nevű büntetett előéletű férfinak, hogy aztán egy héttel később visszavegye. Hogy ez alatt a két hét alatt mi történt, és miért volt szükség egy stróman alkalmazására, azt a mai napig nem tudni. A jegybank felügyeleti hatósága pedig március végén bejelentette, a cég 150 milliárd forintnyi vélhetően fiktív kötvényt bocsátott ki.
Miközben a kormányoldal és az ellenzék egymásra mutogatott, hogy szocialista, illetve fideszes brókerbotrányról van szó, a bedőlés előtti utolsó pillanatban a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz közel álló Magyar Nemzeti Kereskedőház állampapírokba fektetett 3,8 milliárd forintját sikerült kimenteni. De nem ez volt az egyetlen államhoz köthető összeg a brókercég számláin: alig valamivel korábban, a Buda-Cash-botrány kitörését követően szüntették meg azt a 72 milliárd forint értékű értékpapírszámlát, amely az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódott. Ez utóbbira minden bizonnyal azért került sor, mert a miniszterelnök a Buda-Cash-, illetve a Hungária-botrány kitörése után utasította az állami szerveket, hogy minden pénzt vegyenek ki a brókercégektől. Amíg az állami cégek és érdekeltségek által az utolsó pillanatban kimentett vagyonok nem különösebben érdekelték a Magyar Nemzeti Bank 100 százalékos érdekeltségeként működő Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft.-t (PSFN), addig a bedőlés előtt lejáró befektetésüket visszakapó kisbefektetők ellen pereket indítottak.
Arra sem nagyon találni logikus magyarázatot, hogy miért emelte ki a kormány a többi brókerügy közül a Quaestorét, és miért döntöttek feltűnően gyorsan úgy, hogy gáláns kártérítést nyújtanak az érintetteknek. Amíg a Buda-Cash és a Hungária pórul járt ügyfeleit sorsukra hagyták, addig a Tarsoly-féle cég kárvallottjai számára külön törvényt szavaztak meg alig másfél hónappal az ügy kirobbanását követően. Igaz, a jogszabály annyira félresikerült, hogy az OTP Bank és magánszemélyek is megtámadták az Alkotmánybíróság előtt. A testület helyt is adott a kérelmeknek, és a törvény újrafogalmazására kötelezte a törvényhozást. Az így újjáalkotott jogszabály végül is a korábbinál szűkebb körben és kisebb összegben határozta meg a kártérítésre jogosultak körét. Igaz, ebbe már a Hungária ügyfelei is belefértek.
Arról, hogy a felügyeleti szerveknek mekkora a felelősségük a brókerbotrányokban, megoszlanak a vélemények. A jegybank felügyeleti részlege váltig állítja, hogy nem lehetett előre felderíteni a csalást, ezzel szemben a főügyészség úgy véli, 2009-ben a felügyelet kiderítette, a Quaestor valótlan adatokat adott le a felügyeletnek, mégis hagyták tovább garázdálkodni a céget, mindössze hárommillió forintra büntették.
Az sem világos, hova tűntek a milliárdok, hiszen Tarsolynál alig néhány millió forintot találtak, és az eddigi nyomozás szerint mintegy 44 milliárd forintnyi – leginkább ingatlan – vagyonra derítettek fényt. Egyes vélemények szerint a hiányzó összeget külföldön kell keresni. A büntetőügy pedig február elején vette kezdetét. Összesen ugyan 753 rendbeli bűncselekményre derült fény, de praktikus okokból ennél kevesebbel vádolják meg a cég vezetőit.
