Hasonlóképpen vélekedik Szolnoki Balázs Ádám, a napenergiával foglalkozó MANAP Iparági Egyesület elnöke is. Szerinte az atom- és a megújuló energia létezhet egymás mellett is, ebben az esetben viszont kérdés, hogy milyen arányban használjuk őket. Mint mondta, nem feltétlen az a probléma, hogy új reaktorok építésével fenntartjuk a paksi kapacitást, inkább az, hogy 8 évig párhuzamosan működik majd a 4+2 blokk. Ez azt jelentheti, hogy a villamosenergia túlnyomó többségét ez a 6 blokk adná, ami Szolnoki szerint már egészségtelen. Kijelentette: ha előrelépünk Paks bővítésével, akkor nem fogunk akkora teret engedni a megújuló energiaforrásoknak, amekkora lehetőség lenne bennük.
Mint mondta, lakossági szinten (vagyis durván lebutítva: amikor házak tetejére helyezik el a napelemeket) terjed a napenergia, az ágazat pedig idehaza óriási fejlődésen ment át, de a növekedés 80 százalékban európai uniós forrásoknak volt köszönhető.
„Geotermikus energiából annyi áll rendelkezésünkre a felszín alatt, hogy akár még pazarló módon sem ördögtől való dolog kitermelni” – ez már Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke felszólalásából derült ki, aki hozzátette: a mennyiségi fejlődés egy idő után átcsap minőséggé. „Tizenöt éve Németországban a geotermális energiáról nagyon keveset tudtak, de azóta több erőművet is építettek, hatalmas kapacitást létesítettek” – érzékeltette a helyzetet Szita.
Jávor Benedek ugyanakkor az iparági képviselőknél jóval borúlátóbb az atomenergia és a megújuló energiatermelés együttélését illetően. A PM-es európai parlamenti képviselő úgy látja, a paksi bővítéssel elért pluszkapacitás nem enged majd teret a megújuló energiaforrásoknak, így azok terjedésére csak 2037-től, a régi paksi blokkok bezárásától lesz esély. Ekkorra azonban szerinte már lezárul a versengés a világ energiapiacán, Magyarország pedig a vesztesek oldalára fog kerülni, köszönhetően annak, hogy Paksot bővítjük, és nem a megújuló forrásokba fektetünk.
