Nem zárja ki egymást a megújuló és az atomenergia

A hazai megújuló energiaipar szereplői szélmalomharcot vívnak technológiáik elterjedéséért.

Az atomerőművek és a megújuló energiaforrások létezhetnek együtt is, így lehet eldönteni, végső soron melyik lesz hatékonyabb közülük – nagyjából így lehet összegezni annak a beszélgetésnek a tanulságait, amelyen a hazai megújuló iparágak (mint a geotermális, szél- és napenergia) képviselői ültek egy asztalhoz a Zöld Műhely Alapítvány és a Heinrich Böll Stiftung szervezésében.

Az eszmecserének komoly aktualitást adott, hogy kedden a német Spiegel Online az Európai Bizottság egy nem nyilvános tervezetére hivatkozva azt írta: a testület a nukleáris energia használatát ösztönözné az uniós tagállamokban. Az EU új atomenergia-stratégiájának alapjait felvázoló javaslat alapján a bizottság úgy véli, meg kell őrizni a közösség technológiai dominanciáját a nukleáris szektorban, és ezért a tagállamoknak szorosabban együtt kell működniük az új típusú reaktorok kifejlesztésében és építésében.

Brüsszel javasolja a finanszírozási feltételek javítását, az elképzelés szerint az Európai Beruházási Bank (EIB) szervezésében az Európai Stratégiai Beruházási Alapból (EFSI) és az EU tudományos kutatásokat támogató programjaiból kellene pénzt biztosítani a fejlesztésekhez.

A hazai megújuló energiaszektor képviselői ugyanakkor versenyre kelnének a nukleárisenergia-piaccal. Lendvay Péter, a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke például arról beszélt, hogy a paksi erőmű mellett is lehet megújuló forrásokból energiát termelni, ezek ráadásul versenyképesek is, jelenleg azt próbálják megoldani, hogy „engedjék be őket a pályára”. Ma ugyanis – elmondása alapján – a szabályozások nem kedveznek a megújuló iparágnak.

Lendvay szerint ugyanakkor folyamatos beruházások kellenének, mert amíg az új paksi blokkok felépülnek, addig is lehetne kapacitást bővíteni megújuló energiaforrásokból. A nukleáris blokkok ugyanis több mint 10 év alatt épülnek meg – és Magyarországon a következő 6-10 évben nem lesz erőmű-beruházás –, energiára pedig addig is szükség van, így képbe kerülhetnének a gyorsan felépülő szélturbinák. Mivel ezek élettartama 20-25 év, folyamatos felújításokkal és új beruházásokkal lehetne igazodni a mindenkori igényekhez.

Hasonlóképpen vélekedik Szolnoki Balázs Ádám, a napenergiával foglalkozó MANAP Iparági Egyesület elnöke is. Szerinte az atom- és a megújuló energia létezhet egymás mellett is, ebben az esetben viszont kérdés, hogy milyen arányban használjuk őket. Mint mondta, nem feltétlen az a probléma, hogy új reaktorok építésével fenntartjuk a paksi kapacitást, inkább az, hogy 8 évig párhuzamosan működik majd a 4+2 blokk. Ez azt jelentheti, hogy a villamosenergia túlnyomó többségét ez a 6 blokk adná, ami Szolnoki szerint már egészségtelen. Kijelentette: ha előrelépünk Paks bővítésével, akkor nem fogunk akkora teret engedni a megújuló energiaforrásoknak, amekkora lehetőség lenne bennük.

Mint mondta, lakossági szinten (vagyis durván lebutítva: amikor házak tetejére helyezik el a napelemeket) terjed a napenergia, az ágazat pedig idehaza óriási fejlődésen ment át, de a növekedés 80 százalékban európai uniós forrásoknak volt köszönhető.

„Geotermikus energiából annyi áll rendelkezésünkre a felszín alatt, hogy akár még pazarló módon sem ördögtől való dolog kitermelni” – ez már Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke felszólalásából derült ki, aki hozzátette: a mennyiségi fejlődés egy idő után átcsap minőséggé. „Tizenöt éve Németországban a geotermális energiáról nagyon keveset tudtak, de azóta több erőművet is építettek, hatalmas kapacitást létesítettek” – érzékeltette a helyzetet Szita.

Jávor Benedek ugyanakkor az iparági képviselőknél jóval borúlátóbb az atomenergia és a megújuló energiatermelés együttélését illetően. A PM-es európai parlamenti képviselő úgy látja, a paksi bővítéssel elért pluszkapacitás nem enged majd teret a megújuló energiaforrásoknak, így azok terjedésére csak 2037-től, a régi paksi blokkok bezárásától lesz esély. Ekkorra azonban szerinte már lezárul a versengés a világ energiapiacán, Magyarország pedig a vesztesek oldalára fog kerülni, köszönhetően annak, hogy Paksot bővítjük, és nem a megújuló forrásokba fektetünk.

Az eseményen felszólalt a német Christoph Rasch, a Greenpeace Energy eG képviselője is, aki szerint bármilyen utat is választ Magyarország a következő tíz évben, az más országokat és az Európai Uniót is érinteni fogja.