Bár a személyi jövedelemadó kulcsa nagymértékben csökkent Magyarországon az utóbbi években, régiós összehasonlításban még mindig nálunk a legmagasabbak az együttes bérterhek. Így 100 egységnyi nettó jövedelem kifizetése közel kétszer annyi, 193 egységnyi teljes költséget jelent a hazai munkáltatóknak. A családi és egyéb kedvezmények ebben nincsenek is benne – állapította meg a Mazars héten nyilvánosságra hozott kutatása. A könyvvizsgáló cég Közép-kelet-európai Adókalauz 2016 című kiadványából kiderül, hogy ez az érték Szlovákiában 163, Csehországban 159, Lengyelországban 166, Romániában pedig 176 egység a gyermektelen dolgozó havi 500 eurónyi jövedelemszintje esetén. A hazai arány – a régió 19 országát tekintve – nemcsak az 500, hanem a 2000 eurós havi jövedelemnél is csak az utolsó helyre elég. A családi kedvezmények nélkül számított bérterheknél továbbra is Oroszországban, valamint Albániában a legalacsonyabbak a munkáltatók bérterhei.
Az Eurostat adatain alapuló kutatásból kiderül: ha figyelembe vesszük az adókedvezményeket is, egészen más helyzet áll elő. Három gyermeket feltételezve 2000 eurós havi jövedelem esetén Magyarország az ötödik helyen áll a régióban. Igaz, a mintegy 600 ezer forintos nettó fizetés hazánkban keveseknek adatik meg. Az 500 eurós, mintegy 150 ezer forintos havi jövedelemszinttel kalkulált rangsor már annál fontosabb: három gyermekkel a lista második helyén állunk, ebben továbbra is Csehország vezet, miközben családi kedvezmények nélkül sereghajtók vagyunk.
A Mazars vizsgálata megállapította, Ausztriában a minimálbér több, mint a régiós átlag négyszerese, a magánszektorban pedig a régiós átlagbér csaknem háromszorosa a jellemző. Szintén jócskán kiemelkedik az átlagból Szlovénia. A válság előtt a régió országai között az adóverseny dominált, az elmúlt években azonban a legtöbb ország – a befektetők számára kedvező feltételek megteremtésén kívül – a költségvetési hiány csökkentését is szolgáló adózásra törekszik. Néhány ország, köztük hazánk is a jövedelemadók csökkentésében, és ezzel párhuzamosan a forgalmi típusú adók emelésében, illetve szinten tartásában látta a kiutat.
Az országok egy másik csoportja ezzel ellentétben a forgalmi típusú adók emelése helyett a magasabb szja-, illetve társaságiadó-kulcsokban látta a megoldást. Szlovákia 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a személyijövedelem-adóztatásban, ezzel összhangban a korábban 19 százalékos társasági adó is 23 százalékra nőtt, az áfakulcs ugyanakkor átlag alatti, 20 százalék. Görögország adópolitikáján jól megfigyelhető a válságkezelési kényszer: az áfa 23, míg a társasági adó a vizsgált országok között a legmagasabb, 29 százalék.
A harmadik típusba, a középutas országok közé sorolja a Mazars például Lengyelországot. Ott kétkulcsos személyi jövedelemadó, valamint 22 százalékos, átlag feletti, de nem kiemelkedően magas áfakulcs a jellemző., a társasági adó pedig 19 százalékos. A társasági adó kulcsát vizsgálva a csúcstartó Görögországot Ausztria követi 25, majd Szlovákia 22 százalékkal. A legalacsonyabb adókulcs, 9 százalék változatlanul Montenegróban terheli az elért nyereséget, ezt követi hazánk 10 százalékkal. Eközben továbbra is nálunk legmagasabb az általános forgalmi adó, méghozzá 27 százalékkal.
Az elemzés összegzése szerint a régiót stabil adórendszerek jellemzik, és egymással együttműködve igyekeznek fellépni az adócsalók ellen. Az utóbbi években sok olyan intézkedés született, amelyeknek céljuk, hogy csökkentsék az adócsalásokat, és a hatóságokhoz tereljék az ellenőrzés alól eddig kivont, adózatlan ügyleteket. Az áfacsalások visszaszorítását próbálják elérni például a belföldi összesítő jelentések kiterjesztésével, amelyeket 2014-től már Szlovákiában, 2016-tól pedig Csehországban is el kell készíteniük a vállalkozásoknak.
