A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) mintavétellel egybekötve fogja ellenőrizni a gyanúsan olcsó étolajokat. Erre azért kerül sor, mert tegnapi számunkban megírtuk: több olyan étolajtermék is megtalálható a Reál, a CBA és néhány kisebb üzlet polcain, amelyek olyan olcsók, hogy az már felveti az általános forgalmi adóval (áfa) való csalás gyanúját. Egy szakértői csoport tájékoztatása alapján azt is megírtuk, hogy ezeknek a termékeknek az eredete nem minden esetben derül ki a csomagoláson feltüntetett adatokból. Ezzel kapcsolatban a Nébihtől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a gyártó jelölésének hiánya nem akadályozza meg az adott termék nyomonkövethetőségét, ahhoz elegendő egy forgalmazó feltüntetése is.
De még ha kötelező lenne is feltüntetni a gyártó cég nevét, a fogyasztó akkor sem tudná meg biztosan, hogy valójában hol készült az általa megvásárolt étolaj, mert a gyártó lehet akár a palackozó cég is, amelynek a valódi termék, vagyis az olaj előállításához semmi köze.
Az étolaj kereskedelmével kapcsolatos áfacsalás nem új keletű jelenség Magyarországon. Mint arról már beszámoltunk, az amerikai forgalmazó, a Bunge kérésére 2011-ben egy adószakértőkből álló csoport feltérképezte az étolajjal foglalkozó, közvetítőként működő kereskedők hálózatát. Négy olyan társaságot talált, amelynek forgalmában jelentős tétel volt az étolaj kereskedelme. A cégek közvetítőként jelentek meg a piacon, ami gyanút keltett a csoportban. Kérdésesnek találták, hogy egy kiskereskedelmi áruházlánc miért közvetítőtől szerzi be az étolajat, ha a gyártótól is vásárolhatna.
A válasz a lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértők szerint rendkívül egyszerű. A közvetítő az árut még a gyártónál is olcsóbban tudja adni – feltéve, ha a terméket minimum egyszer „meghintáztatta”, azaz jogosulatlanul igényelte vissza, vagy nem fizette be utána az áfát. A csalás lényege, hogy a közvetítő a gyártótól exportértékesítés céljából vásárolja meg a terméket, így nem kell utána áfát fizetnie. Ehhez képest az árut mégis a hazai piacon értékesíti. A Bunge úgy bizonyosodott meg a csalásokról, hogy a külföldre szánt étolajak flakonját egyedi ismertetővel látta el. Így könnyű volt észrevenni, ha ezek mégis megjelentek a hazai boltokban.