Gyürk András rámutatott, hogy az elsődleges cél a meglévő infrastruktúra, tehát a már megépített LNG-terminálok és gáztárolók kihasználtságának növelése, de ahol szükséges, el kell végezni az új beruházásokat is.
A néppárti politikus hangsúlyozta, hogy LNG-terminálok építése nem elégséges. Ahhoz, hogy azok az országok is élvezhessék a létesítmények pozitív hatásait, ügyelni kell a kapcsolódó vezetékhálózat kiépítésére és kétirányúsítására, valamint a megfelelő szállítási tarifák alkalmazására is.
Magyarország elsősorban a krki gázterminál megépítésében lenne érdekelt. A horvát kormány tavaly kiemelt beruházássá minősítette a lefejtőt, és pályázatot hirdetett a leendő befektetők számára. Ám eddig nem talált beruházókat. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly ugyan bejelentette, hogy Magyarország felajánlotta segítségét és együttműködését Horvátországnak a terminál kapcsán, azt azonban nem fejtette ki, hogy ez miben nyilvánulna meg.
A létesítmény megépítése után Horvátország képes lenne a cseppfolyós gázt szállító tartályhajókat fogadni, és az újra légneművé tett energiahordozót a szárazföldön csővezetéken továbbszállítani a kontinens belseje felé. A beruházás forrásigényét 600– 630 millió euróra (185–200 milliárd forintra) becsülik, amit Zágráb szerint fele-fele arányban állhatna az EU és Horvátország. A valóságban azonban a szakmai számítások szerint akár egymilliárd euróra (mintegy 320 milliárd forintra) is rúghat majd a költségszint. Az építkezés a korábbi tervek szerint 2016 közepén kezdődhetett volna el, és 2019-től éves szinten a terminál 4–6 milliárd köbméter gáz fogadására lett volna képes. Ebből 2,7 milliárd köbméter a horvát szükségletek kielégítését szolgálta volna, a többit az EU-s országok vásárolhatták volna fel. A krki létesítmény a szlovén, a magyar, a szlovák és a cseh piac számára is biztosíthatna földgázt.
