Addig nem épülnek meg az Európai Unió (EU) által favorizált cseppfolyós gáz (LNG) termináljai, ameddig az unió csak szavakban támogatja az ilyen beruházásokat, és nem ad pénzt ezekhez az építkezésekhez. Az LNG-központok megépítése ugyanis drága, és piaci alapon nem éri meg ilyen lefejtő állomásokat építeni, mert nagyon lassan térül meg a beléjük ölt pénz – nyilatkozta lapunknak a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. Hegedűs Miklós elmondta: a már megépített LNG-kikötők kihasználtsága is alacsony, mindössze 20-25 százalék körüli. Így nem csoda, hogy nem tolonganak a befektetők az unió által megépíteni ajánlott terminálok körül, például a horvátországi Krk szigetre tervezett lefejtő körül, amely a tervek szerint Magyarország gázellátásában is szerepet kapna.
Hasonlóan vélekedik Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője, aki szerint az EU ugyan szerepelteti az energiastratégiájában az LNG-befogadóállomások számának növelését a kontinens gázellátás-biztonságának a növelése érdekében, ám eddig nem született döntés az egyes projektek finanszírozásának megsegítéséről. A politikus megjegyezte: a Krk szigeti lefejtő elkészítése már évtizedek óta napirenden van, eddig azonban mégsem találtak befektetőt erre a beruházásra sem.
Az unió ipari, kutatási és energiaügyi bizottsága a napokban tárgyalta az ezzel a kérdéssel is foglalkozó úgynevezett téli gázcsomag két javaslatát. Elsőként az európai földgázellátás biztonságát megreformálni kívánó rendelettervezetet vette napirendre, majd a cseppfolyósított földgázra és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégiát, amely jelentés parlamenti felelőse Gyürk András fideszes EP-képviselő. Gyürk úgy látja, támogatni kell a leginkább kiszolgáltatott országok hozzáférését a cseppfolyósított földgázhoz. Az ilyen gáz behozatala ugyanakkor megoldást jelenthet az unión belüli kitermelés várható jelentős csökkenésére, illetve segítséget jelenthetne azoknak az államoknak is, melyek egy beszállítótól függnek. (Magyarország gázellátása hozzávetőleg 70 százalékban az orosz beszállítótól függ.) Tankereken szállított cseppfolyós gázt viszont számos exportőrtől be lehetne szerezni, ha megépülnének a lefejtők.
Gyürk András rámutatott, hogy az elsődleges cél a meglévő infrastruktúra, tehát a már megépített LNG-terminálok és gáztárolók kihasználtságának növelése, de ahol szükséges, el kell végezni az új beruházásokat is.
A néppárti politikus hangsúlyozta, hogy LNG-terminálok építése nem elégséges. Ahhoz, hogy azok az országok is élvezhessék a létesítmények pozitív hatásait, ügyelni kell a kapcsolódó vezetékhálózat kiépítésére és kétirányúsítására, valamint a megfelelő szállítási tarifák alkalmazására is.
Magyarország elsősorban a krki gázterminál megépítésében lenne érdekelt. A horvát kormány tavaly kiemelt beruházássá minősítette a lefejtőt, és pályázatot hirdetett a leendő befektetők számára. Ám eddig nem talált beruházókat. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly ugyan bejelentette, hogy Magyarország felajánlotta segítségét és együttműködését Horvátországnak a terminál kapcsán, azt azonban nem fejtette ki, hogy ez miben nyilvánulna meg.
A létesítmény megépítése után Horvátország képes lenne a cseppfolyós gázt szállító tartályhajókat fogadni, és az újra légneművé tett energiahordozót a szárazföldön csővezetéken továbbszállítani a kontinens belseje felé. A beruházás forrásigényét 600– 630 millió euróra (185–200 milliárd forintra) becsülik, amit Zágráb szerint fele-fele arányban állhatna az EU és Horvátország. A valóságban azonban a szakmai számítások szerint akár egymilliárd euróra (mintegy 320 milliárd forintra) is rúghat majd a költségszint. Az építkezés a korábbi tervek szerint 2016 közepén kezdődhetett volna el, és 2019-től éves szinten a terminál 4–6 milliárd köbméter gáz fogadására lett volna képes. Ebből 2,7 milliárd köbméter a horvát szükségletek kielégítését szolgálta volna, a többit az EU-s országok vásárolhatták volna fel. A krki létesítmény a szlovén, a magyar, a szlovák és a cseh piac számára is biztosíthatna földgázt.
