A bevándorláspárti erők magukat progresszívnak, haladónak hívják, csak az a baj, hogy a haladás iránya katasztrofálisan rossz.
A nyugat-európai társadalmak harapófogóba kerültek: a politikai korrektség és a bűnösnek nevezett múlt megtagadása miatt belülről a kiüresedés, kívülről pedig – a bevándorlás miatt – a behódolás jut nekik osztályrészül.
Aki nem tiszteli a saját hagyományait, nem szereti magát, a saját nemzetét, az nem fogja érteni, mit jelent valójában az: „szeresd felebarátaidat” – csak megengedi nekik, hogy lerohanják.
A migráció tehát sorskérdés – de nem kell, hogy nekünk, magyaroknak is a sorsunk legyen. Ehhez azonban tudatosítanunk kell valamit: az a biztonság, ami ma hétköznapjainkat jellemzi itt Magyarországon, nem magától értetődő, nem természetes adottság – elég egy rossz választást hoznunk, ahogy tették azt Nyugaton, és minden egész eltörik. Azt is mondhatnám, hogy
csak egy kerítés választ el minket a behódolástól. A határvédelem pedig többdimenziós küzdelem: meg kell küzdeni magával a migrációval, az azt szervező bűnözői és NGO-hálózatokkal, a migrációra megoldásként tekintő, ezért azt ösztönző brüsszeli elittel, valamint annak magyarországi kiszolgálóival.
Ők azt akarják, hogy rosszul válasszunk – a migráció kapcsán is. Mert ahogy nem lehet csak egy kicsit teherbe esni és nem lehet „csak egy pici” szuverenitásról lemondani, úgy nem lehet „csak kicsit” bevándorlóországgá válni. A migráció kapcsán csak egyszer lehet hibázni. Az Alapjogokért Központ kampánya arra hívja fel a figyelmet, hogy bár Magyarország a béke és biztonság szigete Európában, ez nem lesz mindig így, ha rosszul választunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!