Ha valakinek volt mersze hozzá, az elmúlt másfél-két évben viszonylag stabil jövedelmet generálhatott abból, ha a folyamatosan lefele módosuló előrejelzések ellenére kitartóan shortolta az olajat, hiszen az elmúlt időkben hol a lassuló kínai gazdaság, hol a palaolaj-forradalom, hol egy OPEC-döntés, hol egy közel-keleti konfliktus fellángolása miatt módosult az előrejelzés, általában lefelé – írja az Index.
A folyamatos tévedések ellenére az olajár-előrejelzésekben az közös, hogy azt állítják, az olajár trendje növekvő – olvasható a cikkben. Részben ennek a leképeződését láthatjuk az inflációs előrejelzésekben is.
Spencer Dale, a British Petroleum vezető elemzője azonban egy tavaly októberi konferencián támadást intézett az olajpiaci elemzés ortodoxiái ellen. Az olaj árának közgazdasági elemzése mögött ugyanis négy hagyományos feltevés húzódik meg:
Spencer Dale azonban úgy véli, ez a négy feltevés az elmúlt 10-15 évben bekövetkezett változások miatt már nem tekinthető igaznak, aminek súlyos következményei vannak az olajár jövőbeli alakulására.
Bár Dale azt természetesen nem tagadja, hogy a kőolaj mennyisége ne lenne korlátos, rámutat arra: nem biztos, hogy akár csak megközelítően is pontos képünk lenne arról, tulajdonképpen mennyi van. Hiszen ha folyamatosan nő az ismert olajmezők száma, akkor az olaj ára nem fog úgy viselkedni, mintha az olaj korlátos természeti erőforrás lenne. Márpedig gyorsabb ütemben fedeznek fel új olajmezőket, mint amilyen gyorsan fogyasztjuk a meglévő olajat. És bár az igaz, hogy az olaj egyre nehezebben lesz kitermelhető, a közelmúltban lezajlott technológiai fejlődés arra enged következtetni, hogy ezeket a növekvő nehézségeket ellensúlyozni lehet majd.
Emellett úgy véli, a palaolaj esetében már hetek is elegendőek a beruházási döntés meghozatalától az első hordó kitermeléséig, ráadásul az egyes termelési egységek élettartama is sokkal rövidebb, tehát nincsenek bezárva a cégek egy termelési kényszerbe. A kínálat árrugalmassága tehát a palaolaj megjelenésével nagyban csökkent.
