A technológiai változások miatt a „Nyugat” olajkereslete folyamatosan csökken: ebben szerepe van az észak-amerikai palaolaj jelentette nyugati többletkínálatnak, plusz jelentősen növekedett a motorok hatékonysága, így egyre kevesebb üzemanyagra van szükség. Kína és India viszont egyre nagyobb olajimportra fog szorulni az elkövetkezendő két évtizedben – vélekedik, megkérdőjelezve azt az ortodoxiát, hogy az olaj keletről nyugatra áramlik, míg a pénz nyugatról keletre.
Mindemellett Spencer úgy érvel, hogy az OPEC mindig csak átmeneti sokkok esetén tudta a termelés változtatásával stabilizálni az olajpiacot, strukturális sokk esetén viszont nem. Spencer szerint a palaolaj-forradalom éppen egy ilyen strukturális sokk, és ezt az OPEC pontosan fel is ismerte, ezért nem is harcol az árral szemben, hanem a piaci részesedését igyekszik megtartani.
Dale Spencer szerint tehát mindez azt bizonyítja, hogy az olajpiac elemzésére használt eszközeink, modelljeink elavultak, újak kellenek. Ezt az új megközelítést nevezte el úgy, hogy New Economics of Oil. Ennek négy sarokköve:
Ha Spencer Dale-nek igaza van, akkor az olajár középtávon kevésbé fog hozzájárulni az inflációhoz, aminek következtében a reálkamatok a szándékoltnál nagyobbnak bizonyulhatnak. Érdekes kérdés lesz tehát, hogy a Fed fogja-e tudni tartani a beígért emelkedő kamatciklust, vagy esetleg kénytelen lesz-e sokkal tovább fenntartani a laza monetáris kondíciókat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!