Nincs szükség inkubátorházak tucatjaira

Pálinkás József szerint a szakemberek külföldre távozását a kiszámítható kutatói-vállalkozói környezet állíthatja meg.

– Köldökzsinórvér-eredetű őssejtbank, felhőalapú hálózatmenedzsment, új típusú tárcsafékrendszer – csak néhány példa az innovációs hivatal legutóbbi nyertes pályázatai közül. Jelenleg milyen kutatási területeken a legerősebbek a magyarok?
– Az említett projektek a vállalatok kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) tevékenységének támogatása pályázat keretében jutottak forráshoz. Jelentős eredményekről számolhatok be az egészségipar és a gyógyszeripar mellett az autóiparban, a gépgyártásban, az agrárinnovációban is. Az egyetemi kutatóintézeti felfedező kutatásokban pedig az idegtudományok terén Magyarország vezető, ebből a neurodegeneratív betegségek, úgymint az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór kezelése is profitálhat.

– Hol a helyünk az innováció területén a régiós versenytársainkhoz képest?
– Ausztrián kívül Szlovénia és Csehország is előttünk jár, ugyanakkor a lengyeleknél, a szlovákoknál, a románoknál és a bolgároknál jobbak a mutatóink. Az utóbbi években erősödött a visegrádi négyek együttműködése: ha közösen lépünk fel a nemzetközi partnereknél, már nem tízmillió lakosú piacról, hanem több mint hatvanmilliós fejlesztési térségről beszélünk. Ez például a távol-keleti országok nagy befektetőinek is vonzóbb lehetőség.

– Van-e Magyarországnak jelenleg érvényes nemzetközi kutatási együttműködési stratégiája?
– Németország és Franciaország fontos partnerünk, ezután jön Anglia, Olaszország, a kisebb országok közül pedig Svájc, Ausztria és Hollandia. Velük már nincs szükség a régi stílusú, diplomaták aláírásával nyomatékosított kétoldalú megegyezésre. Az Európai kutatási térség éppen abban segít, hogy ha van hozzá forrás, az országok intézményei állami ernyő nélkül is együtt tudnak dolgozni. Vannak persze olyan országok, ahol a politikai, kulturális különbségekből fakadóan fontos, hogy legyen efféle megállapodás.

– Többször is említette a távol-keleti partnerországokat, közülük Kína prioritást élvez. Az ázsiai vonalat erősítve vannak-e a hivatalnak élő szerződései ügynöki tevékenységet végző közvetítőkkel, például kapcsolatban állnak-e az Aiming Kubasi érdekeltségébe tartozó CBC Hungaryvel? Az ujgur üzletember korábban magyar delegáció tagjaként is tárgyalt Sencsenben.
– Az NKFIH három különálló jogelőd intézménytől több szerződést vagy együttműködési megállapodást is megörökölt, így például egyet azzal a Kínába szakembereket toborzó céggel is, amellyel korábban még a Nemzeti Innovációs Hivatalnak (NIH) volt kapcsolata. Az együttműködést elmélyíteni szeretnénk Pekinggel, nem pedig felrúgni, így a korábbi megállapodásokról folyamatosan tárgyalunk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hivatal szerepe megváltozott, elsősorban finanszírozó ügynökséggé vált. Ezzel szemben a NIH nem rendelkezett pályázati források fölött, így szabadabban építhetett közvetlen kapcsolatokat a piaci befektetőkkel. Folyamatban van viszont Kínával egy jelentősebb tudományos-technológiai együttműködési megállapodás, ennek keretében pályázati alapon válik lehetővé közös munkatervek kidolgozása kínai partnerekkel.

– A nemzetközi KFI-együttműködések terén több más intézménnyel, így a Nemzeti Befektetési Ügynökséggel (HIPA), a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal (MNKH) vagy a Magyar Tudományos Akadémiával is együtt kell működniük, de mi a munkamegosztás?
– A mi feladatunk a programok finanszírozása és a tudománydiplomáciai kapcsolatok projektalapú ösztönzése, az Akadémia pedig a kutatóintézetei működtetésére koncentrál. A kereskedőházat a már meglévő vállalatok külföldi üzleteinek szervezésével bízták meg. A HIPA-val több közös feladatunk van, hiszen arra jött létre, hogy befektetéseket hozzon Magyarországra: közös érdekünk, hogy a cégóriások hazai leányvállalatai minél több fejlesztési feladatot kapjanak. Ebben rendszerint öt-tíz szereplős éles verseny alakul ki, a központ pedig aszerint dönt a leányai közt, hogy mi a legkifizetődőbb.

– Mit tesz az NKFIH a kutatók külföldre távozása ellen?
– A szakemberek itthon tartása három tényezőn múlik: az anyagi megbecsülésen, a megfelelő infrastruktúrán, illetve a stabil intézményrendszeren. A szükséges műszerek nélkül nehezen lehetne például biotechnológiai kutatásokat végezni, de a kiszámítható munkakörülmények, pályázati feltételrendszer és a perspektíva is legalább ilyen fontos: a kutatók legyenek tisztában azzal, hogy ha itt jól teljesítenek, a világ felfigyel rájuk.

– Mik a legfrissebb fejlemények a szegedi szuperlézerrel kapcsolatban?
– Az épület áll, a lézerberendezéseket pedig már szállítják Németországból és Franciaországból. Ez egy elosztott infrastruktúra, a 64 milliárd forintos szegedivel párhuzamosan Prágában és Bukarestben is épül egy-egy laboratórium. A három egységnek először is egy jogi személlyé kell formálódnia ahhoz, hogy elnyerje az európai kutatási infrastruktúra státust. Egy uniós konzorcium színre lépésével az évi öt-hat milliárd forintnyi működtetési költségből hazánknak csak hozzávetőleg egymilliárdot kellene állnia, a többit a kivételes kutatási lehetőségek igénybevételéért tagdíjat fizető partnerek finanszíroznák. Akár egy nagykövetet is érdemes lenne kinevezni, aki sorra járja az országokat, hogy értékesítse a fennmaradó kapacitást.

– Fontos lehet a 12 milliárd forintos agykutatási program is, amiről viszont az utóbbi időben semmilyen hírt nem hallottunk.
– A programot vezető Freund Tamás neurobiológus, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa és munkatársai októberben számolnak be az eddigi eredményekről, amit a társadalom széles nyilvánosságának is meg kell ismernie. Legkésőbb novemberben döntést kell hozni arról, legyen-e folytatás, és ha igen, milyen feltételekkel. A márciusban meghirdetett Nemzeti versenyképességi és kiválósági program pályázat keretében egyébként hamarosan további hazai finanszírozású orvostudományi programok indulhatnak a vezető halálokok között szereplő szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések gyógyításának kutatására is.