Lázár is látja, mi a baj Magyarországgal

Demográfiai gondokról, zuhanórepülésben lévő oktatásról beszélt a miniszter egy konferencián.

Hazánk egy tőkehiányos ország, és a következő 20-30 évben is biztosan szükség lesz a külföldi tőke bevonására – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter az EU-s fejlesztési források felhasználásáról rendezett csütörtöki konferencián. Lázár János azt követően kezdett az ország gyengeségeiről beszélni, hogy erősségként egyebek mellett a befektetési ajánlású államadós-besorolást, a csökkenő államadósságot és az alacsony munkanélküliséget említette. A tárcavezető szerint a tőkehiány kompenzálására hosszú távú, 2018-on túlnyúló gazdasági-társadalmi programmal kell előállni, de a demográfiai adottságainkat – az elvándorlás nélkül – is önmagában súlyos problémának nevezte. Mint mondta, a beruházni vágyó cégeknek jelenleg nehéz garantálni, hogy 10 év múlva is lesz megfelelő mennyiségű és minőségű magyar munkaerő. Erre a kérdésre viszont Lázár szerint nem lehet a migráció a válasz, hanem a már meglévő közösség erősítése a családtámogatás és az egészségügy javításával. Utóbbira példaként felhozta, hogy évente 5-10 ezer olyan ember hal meg, akinek „nem kellene feltétlenül meghalnia”, döntő többségük 55-65 éves.

A versenyképességről szólva Lázár János szembenézett azzal a ténnyel, hogy romlott a helyzet, rossz a tendencia. Míg Magyarország 2002-ben a rangsor 30. helyén állt, addig jelenleg be kell érnie a 46. pozícióval. Eközben Szlovákia és Lengyelország ugrásszerűen haladt előre, utóbbi a 46.-ról a 20. helyre repült, Csehország pedig stabilan őrzi helyét a 30-40. hely körül. A kancelláriaminiszter szerint a 2 százalékos GDP-növekedés nem elég a tendencia megfordításához, ahhoz 4-5 százalékos bővülésre van szükség. A Miniszterelnökség felkérte a nagy könyvvizsgáló cégek közül a KPMG-t, hogy mutassa ki, hogyan járult hozzá a költségvetés stabilizálásához és a magyar versenyképességhez a 2007 és 2013 között elköltött 39 milliárd eurónyi brüsszeli forrás, amely egyébként a GDP 10-11 százalékát kitevő összeg.

Lázár szerint a magyar oktatással az a legfőbb gond, hogy a rendszerváltással nem járt együtt a tartalomváltás. Ezt támasztja alá az is, hogy zuhan a köznevelés teljesítménye, a kompetenciamérések egyre borúsabb összképet festenek. A miniszter szerint ha a „tudás ügyét” sikerül felfelé ívelő pályára állítani, az kedvező hatással lehet a már említett demográfiai problémakörre és a versenyképességre is. A bürokráciával kapcsolatban elismerte, hogy jelen van az adózásban, a közigazgatásban is, ugyanakkor deklarált cél a szabályerdő ritkítása. Az európai uniós forráshoz jutás sem mentes a bonyodalmaktól a tárcavezető szavai szerint, de ez sok esetben nem a magyar fejlesztéspolitikai rendszeren, hanem a brüsszeli előírásokon múlik.

Az adatokkal, számokkal sem maradt adós Lázár az uniós támogatások terén: még idén további 1000 milliárd forintnyi pályázatot tervez kiírni a kormány, ezzel összesen 7800-7900 milliárdnyi keretnél járna a kabinet a 2014–2020-as felhívások megjelentetésében. A miniszter szerint a 2007–2013-as ciklussal szemben jóval célzottabbak a pályázatok: az előző időszakban volt rá példa, hogy 2-3 körben hirdették meg ugyanazt a lehetőséget, de alig volt rá jelentkező. Ezzel szemben az új ciklusban a 3-4-szeres túljelentkezés mind gyakoribb. A kifizetések terén nem fogják tudni tartani az előre tervezett 2000 milliárd forintos célt, e téren 1600-1700 milliárd körül lehet a plafon. Azt is megtudtuk az előadás során, hogy eddig 76 ezer pályázat érkezett be, közülük 16 ezer már a szerződéskötésig is eljutott, a számukra kifizetett összeg számlálója pedig 2450 milliárd forintnál jár az új ciklusban.

Nem kevésbé korrupt ország Magyarország, mint Lengyelország, Csehország, Szlovákia vagy a balti államok Lázár János szerint, az egy ajánlattevős pályázatok aránya legalábbis ezekben a tagállamokban lényegében megegyezik. Az átláthatóság növelését, a teljes nyilvánosságot várja a Miniszterelnökség vezetője az elektronikus közbeszerzéstől, melynek bevezetését 2017 végére tervezik. A politikus úgy látja, nem 2016 a sorsdöntő év, és még csak nem is 2018 ígérkezik annak, hanem 2020: addigra Magyarországnak olyan gazdasági és társadalmi állapotban kell lennie, hogy meg tudjon állni a lábán akkor is, ha jóval kevesebb brüsszeli forrás érkezik.

Matolcsy György jegybankelnök előadása is szerepelt a konferencia eredeti forgatókönyvében, helyette azonban végül Nagy Márton alelnök képviselte a Magyar Nemzeti Bank álláspontját. Úgy látja, komoly probléma, hogy a vizsgált cégek 70 százaléka kizárólag európai uniós forráshoz jut, más programban vagy hiteltermékben nem gondolkodik, miközben 35 százalékuk veszteségesen működik. Az MNB alelnöke szerint az is súlyos gond, hogy miközben a kormány stratégiai partnerként tekint a kkv-szektorra, a legkisebb szereplők alig kapnak támogatást. A mikrovállalkozások kapják az összes forrás 7, a kisvállalkozások pedig a 26 százalékát. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós támogatások ingadozása plusz-mínusz 0,5 százalékkal is hatással lehet a GDP-növekedésre, ezért fel kell készülni arra, hogy 2018 után jóval kevesebb brüsszeli pénz csapódhat le a magyar gazdaságban. Nagy Márton szerint a hitelezés szerepe nagyobb lesz 2020 után a gazdasági fejlődésben, mint az EU-s forrás, hiszen utóbbi döntő hányada visszatérítendő lesz.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke aláhúzta: a 2004-es EU-csatlakozás óta 20 milliárd eurót, azaz mintegy 6000 milliárd forintot nyert Magyarország a tagsággal. Parragh László emlékeztetett: a vámbevételek 75 százaléka az uniós kasszába megy, ez 697 milliárd forintnyi mínuszt jelent az elmúlt 12 évben. A nagy infrastrukturális fejlesztések, például a vasútépítések kapcsán megjegyezte: a nagy külföldi vállalatok vitték el a magyarországi megbízások több mint felét. További fontos tétel, hogy a hazai képzési költségek után 300 ezer ember ment el itthonról a szabad munkaerő-áramlás lehetőségével élve. Parragh szerint a magyar gazdaságra jelentős hatással van, de azért nem az EU-forrás mozgatja. Üdvözli azt a döntést, miszerint a 2007–2013-as ciklus 16 százalékával szemben 2014 és 2020 között az uniós pénzek 60 százaléka áramlik közvetlenül a gazdaságba.