Na de mit hozott még a XX. század ennek a pazar magyar útvonalnak? Súlyos emlékeket a román hadseregről, amely valósággal imádott masírozni a széles flaszteren. Miután a román megszállás és a gazdasági blokád miatt a fővárosban szén- és fahiány alakult ki, a lakosság kényszerből kivágta az Andrássy út díszfáit, hogy legyen mivel tüzelnie. A fent említett album csodája, hogy amikor belelapoztam, ott bukkantam az Andrássyról szóló részre, ahol egy kis faág volt leszárítva szép pirosas levelekkel. Talán egy mementó ez a feláldozott flórából.
Azt se feledjük el, hogy az Andrássy út 60. sincs messze a köröndtől. Ma már szinte mindenki tudja, hogy rövid ideig a nyilasok és annál jóval hosszabb időkig a kommunisták kínzóhelye volt ez a palota. Majd jött ’56, és októberében a Sztálinra átnevezett sugárút is a szabadság egyik útvonalává lett, Magyar Ifjúság útjává keresztelték át. Ám a novemberi szovjet tankok lánctalpai az aszfalttal együtt a magyar reményeket is szétzúzták. Később a Népköztársaságról nevezték el, megfosztva eredeti nevétől, de a lelkétől mégsem sikerült.
Azt a rendszert is elsöpörtük, és az Andrássy név is visszakerült az útjelző táblára, de egy óvatlan pillanatban újból visszatértek a vörös rongyokkal palástolók, a mindent eltörölni vágyók. 2006 októberében a Bajcsy-Zsilinszky út és sokat szenvedett sugárutunk kereszteződésében „különleges egységek” támadtak békés tüntetőkre, és számos más környékbeli utca, tér a karhatalmi harcászat műveleti területévé vált. Ettől a gyalázattól semmiben sem különböznek az ide szervezett homoszexuális-felvonulások, a pride-ok. Ezek közül közel húszat tartottak itt meg, tort ülve mindenen, ami szent. De úgy tűnik, ez a sorsa a legszebb magyar sugárútnak, hiszen nemrég a Tisza nevű bosszúpárt is itt vonult. Hogy mi maradt utánuk? Azt érdemes párhuzamba állítani egy Békemenet utáni közterülettel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!