– Bevált a kormány terve a jó és rossz adózókkal kapcsolatban, hatásos minősítési rendszer született?
– Ez a rendszer akár jól is működhetne. A jó adózók száma tetemes, de túl sok előnyük nem származik a minősítésből, legalábbis közvetlenül nem látszik. A rossz adózók esetében még mindig nem elég szigorú a szabályozás, ugyanakkor óriási azok száma, akiket sehova sem soroltak; mintegy 80 százalék az arányuk. Tehát a vállalkozások zömét nem érinti a szabályozás, nem is látják az előnyét annak, miért éri meg jó adózónak lenni. Ellenőrrel nem találkoznak, áfát amúgy sem tudnak visszaigényelni, mert fizető pozícióban vannak. Ezért az ő számukra semleges, milyen kategóriába kerülnek. Tényleges hatása tehát nem érződik, inkább afféle jól kommunikálható változtatásról van szó.
– Hasonlóan hangzatos „a gazdaság fehérítése” kifejezés; minden sajtótájékoztatóján legalább egyszer megemlíti a NAV és a nemzetgazdasági tárca.
– Ha csak 2016-ot nézzük, az online pénztárgépek valóban fehérítették a gazdaságot, de mást nem tudnék ide sorolni, aminek valódi hatása volt. Az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszer (ekáer) egy korábbi intézkedés, amely szintén pozitívan hatott, de van mit javítani rajta. Ha összehangolnák a jövőre bevezetendő online számlázási rendszert, az elektronikus útdíjfizetési rendszert az ekáerrel, akkor ezek ténylegesen javítanák az adatokat. Elvileg azokat a fuvarokat, amelyek valahol eltűntek az uniós és a magyar határok között, áfát pedig senki sem fizetett utánuk, az ekáerrel meg lehetne találni, de valamiért mégsem kerül elő mindegyik. A pénztárgépek a kereskedelemben egyértelműen kedvező változást hoztak. Kiterjesztésükkel több területen nem értek egyet, a masszőröknél például teljesen indokolatlannak tartom.
