Jávor Benedek szerint a végleges tároló megépítésének a finanszírozása sincs megoldva. Az atomerőmű bontására, a keletkező hulladékok és a kiégett kazetták örökös elhelyezésére ugyanis hozzávetőleg 2500 milliárd forintot kell majd költeni. Ennek azonban eddig csak a töredéke, 270 milliárd forint folyt a nukleáris alapba.
A négy ma üzemelő közül az első paksi blokk 1982-ben indult el, működési idejét 30 évre tervezték, de a reaktor az elmúlt években végrehajtott 20 éves üzemidő-hosszabbítás után csak 2032. december 31-én áll le. A legutolsóként beindított 4-es blokk üzemideje 2037 novemberében jár le. Az ezt követő évtizedekben kell az atomerőművet az utolsó csavarig lebontani, a sugárzó anyagokat végleges tárolókba elhelyezni, a területet rekultiválni. A munka becsült költsége a kormányzati számítások szerint megközelítőleg „csak” 1700 milliárd forint.
A törvények szerint már korábban kész leszerelési tervet kellett készíteni, s ezek kidolgozásáért az állami tulajdonban lévő Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit (RHK) Kft. a felelős. A cég leszerelési terve korábban azzal számolt, hogy a 2037–2038-ban leálló erőművet 2083-ig bontják el teljesen. Az RHK számításai szerint a bezárásból a legnagyobb tételt a még csak papíron létező, Tolna megyei Boda közelében megépíteni tervezett nagyaktivitású-tároló építési költségei teszik ki, amit 745 milliárd forintban határoztak meg. Ebbe a tárolóba kerülnek majd a kiégett fűtőelemek is. Az atomerőműben keletkező kis és közepes radioaktivitású anyagokat – a leszerelt gépeket, munkaruhákat és mindent, ami nem számít nagy aktivitású hulladéknak – továbbra is a néhány éve Bátaapátiban létesített befogadóállomáson helyezik el.
