Már elkezdte költeni a kormány a tízmilliárdokat a két új paksi atomrektor építésére, miközben még a már működő atomerőmű leszerelése során keletkező erősen sugárzó nukleáris hulladékok végleges elhelyezésről sem gondoskodott – jelentette ki lapunknak Jávor Benedek. A Párbeszéd európai parlamenti képviselője szerint a radioaktív szemét kezelése néhány éven belül óriási műszaki, pénzügyi és társadalmi gondokat okoz a magyar lakosságnak. – Azoknak az embereknek, akiket azzal hiteget a kormányzat, hogy az atomenergia a legolcsóbb és környezetbarát – tette hozzá. Az atomerőművek életciklusa során az egyik legkritikusabb feladat azok elbontása és a leszerelés során keletkező erősen sugárzó anyagok, illetve a működés alatt kiégett fűtőelemek elhelyezése.
Az egyik legnagyobb probléma az, hogy az ilyen hulladékok végleges tárolására nem létezik kiforrott műszaki megoldás. Ilyen létesítmény ugyanis még nem létezik a világban. Ráadásul ezeknek a befogadóállomásoknak több száz éven át kell majd kifogástalanul és biztonságosan magukba zárniuk a radioaktív anyagokat. A végleges lerakót pedig Magyarországon kell megépíteni, mert a radioaktív szemét „exportját” tiltják az Európai Unió szabályai.
Magyarország ugyan kötött egy szerződést az üzemanyag-kazettákat a paksi nukleáris üzembe beszállító orosz vállalattal a kiégett elemek kiszállításáról Oroszországba, ám a megállapodás szerint az elhasználódott kazettákat az újra feldolgozásuk – a katonai célú anyagok kinyerése – után visszahozzák országunkba, ahol a végleges elhelyezésüket meg kell oldani. Jelenleg a kiégett fűtőelemeket a paksi atomerőmű területén lévő, évről évre bővülő úgynevezett átmeneti tárolóban helyezik el. A pihentetőmedencékben 50 évig tárolják a kazettákat. Az ideiglenes befogadóegységek bővítése évente nagyjából tízmilliárd forintos kiadással jár, amelyet az 1998 januárja óta működő Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból (KNPA) finanszíroz a kormányzat. Ez az alap döntően a paksi atomerőmű évi 20 milliárd forint körüli befizetéseiből működik, amit viszont az áramfelhasználóktól szed be a cég. Így az atomerőmű által az alapba befizetett pénz egy része minden évben visszakerül a nukleáris üzemhez, hogy abból a cég újabb és újabb ideiglenes tárolókat építsen a kazettáknak, amelyek több száz éven át radioaktívak maradnak.
Jávor Benedek szerint a végleges tároló megépítésének a finanszírozása sincs megoldva. Az atomerőmű bontására, a keletkező hulladékok és a kiégett kazetták örökös elhelyezésére ugyanis hozzávetőleg 2500 milliárd forintot kell majd költeni. Ennek azonban eddig csak a töredéke, 270 milliárd forint folyt a nukleáris alapba.
A négy ma üzemelő közül az első paksi blokk 1982-ben indult el, működési idejét 30 évre tervezték, de a reaktor az elmúlt években végrehajtott 20 éves üzemidő-hosszabbítás után csak 2032. december 31-én áll le. A legutolsóként beindított 4-es blokk üzemideje 2037 novemberében jár le. Az ezt követő évtizedekben kell az atomerőművet az utolsó csavarig lebontani, a sugárzó anyagokat végleges tárolókba elhelyezni, a területet rekultiválni. A munka becsült költsége a kormányzati számítások szerint megközelítőleg „csak” 1700 milliárd forint.
A törvények szerint már korábban kész leszerelési tervet kellett készíteni, s ezek kidolgozásáért az állami tulajdonban lévő Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit (RHK) Kft. a felelős. A cég leszerelési terve korábban azzal számolt, hogy a 2037–2038-ban leálló erőművet 2083-ig bontják el teljesen. Az RHK számításai szerint a bezárásból a legnagyobb tételt a még csak papíron létező, Tolna megyei Boda közelében megépíteni tervezett nagyaktivitású-tároló építési költségei teszik ki, amit 745 milliárd forintban határoztak meg. Ebbe a tárolóba kerülnek majd a kiégett fűtőelemek is. Az atomerőműben keletkező kis és közepes radioaktivitású anyagokat – a leszerelt gépeket, munkaruhákat és mindent, ami nem számít nagy aktivitású hulladéknak – továbbra is a néhány éve Bátaapátiban létesített befogadóállomáson helyezik el.
