Nemcsak a jövedelmek, de a kultúrát és a társadalmat érintő egyéb tényezők terén is több részre szakadt hazánk. Míg Budapest, a megyei jogú városok és néhány szigetszerű járás kiemelkedően jól teljesít, a keleti országrész legtöbb járásában a közepesnél rosszabb a helyzet. Ez derül ki az Összkép.hu oldalon megjelent tanulmányból. A Hétfa kutatóközpont online felületén olvasható összefoglaló A területi tőke és magyarországi dimenziói című idei kutatást vette alapul, amelyben figyelemmel voltak a Központi Statisztikai Hivatal, valamint az országos területfejlesztési és területrendezési információs rendszer statisztikáira is.
E szerint hazánk járásainak fejlettségét és helyzetét a területi tőke írja le a legpontosabban, ez a járások anyagi adottságai mellett a „megfoghatatlan” gazdagságot, így a kultúra erejét és a társadalmi energiákat is figyelembe veszi. Legjobb helyzetben – a megyei jogú városokon és Budapesten kívül – az ország északnyugati része van, de a hagyományos vidéki központok, mint Gyula, Körmend vagy Jászberény is jól teljesítenek. Az északkeleti területeken, az Ormánság délnyugati és Fejér megye déli részein viszont a legnehezebb körülményekkel találkozhatunk. E régiók szinten minden tekintetben lemaradnak, így az ott lakók alapvetően rossz kilátásokkal szembesülnek.
Meglepőnek tűnhet, hogy Fejér megye déli része és a kunszentmiklósi járás is a legrosszabb helyzetűek kategóriájában található. Hasonlóan Gyál környéke is rosszabb helyzetben van, mint az egy Budapest agglomerációjába tartozó járás esetében várható. A szokatlan eredményt az elemzés mélységének tulajdonítják a kutatók, akik komplex módon vizsgálódtak. A jövedelmek, a foglalkoztatottság, az épített és természeti környezet, az intézményi ellátottság, az infrastruktúra, a szolgáltatások, a szabadidős lehetőségek és a vállalkozások jellemzői mellett figyelembe vették a települések helyzetét erősen befolyásoló társadalmi, demográfiai és kulturális tények összességét, így a képzettséget, az internethasználatot, a népességváltozást, a helyi politikát, a felsőfokú oktatást, a színházakat, kultúrát vagy a közoktatást és a közegészségügyet.