A mai napig velünk élnek a devizahitelek

A kormányzat 2010 óta több intézkedést is hozott a devizahitelügyek miatt keletkező pénzügyi-társadalmi problémák kezeléséért.

Kormányzati intézkedések

A kormányzat 2010 óta több intézkedést is hozott a devizahitelügyek miatt keletkező pénzügyi-társadalmi problémák kezeléséért. 2011 szeptembere és 2012 februárja között lehetővé vált például, hogy a jelzáloghitellel rendelkező adósok a kölcsönt kedvezményes árfolyamon fizessék vissza. A végtörlesztéssel 170 ezren éltek, a megoldás összesen 370 milliárd forint megtakarítást eredményezett. A 2011 szep­temberében bevezetett árfolyamgátnál szintén 170 ezer belépő volt, az érintettek mintegy 60 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesültek. Mindenképpen szót kell ejteni a 2015-ös elszámolásról is, amely tömeges adósságcsökkenést hozott: az év tavasza és nyara között a háztartások devizahiteleinek tőketartozása 1700 milliárd forintról kevesebb mint 50 milliárd forintra csökkent, és újabb jelentős mérséklés volt, amikor nem sokkal később az autó­hiteleknél is végbement a forintosítás.

Az átváltás egyébként éppen időben történt, mivel a lépést követően nem sokkal – komoly meglepetést okozva – a svájci jegybank megszüntette a frank árfolyamának felső korlátozását, aminek hatására erőteljesen megugrott a frank­árfolyam. Az akkori becslések szerint a forintosítás nélkül százmilliárdos nagyságrenddel nőhetett volna a devizaadósok kötelezettsége. Egyebek mellett megemlíthető még a magáncsőd intézményének bevezetése és az eszközkezelő felállítása is – utóbbi szabályait tegnap terjesztette ki a törvényhozás.

Perek itthon és külföldön

A hazai bíróságoknak még az utóbbi időben is számottevő mennyiségű munkát adtak a hitelügyek, köztük a devizakölcsönök. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) adatai szerint tavaly összesen 9200 kölcsönper vette kezdetét a hazai igazságszolgáltatás különböző fóru­main. Az érték nem csekély, ugyanakkor mégis csökkenést mutat. Az OBH 2013 végén fogott hozzá az ügycsoport számainak elkülönítéséhez, így abból, hogy annak az évnek az utolsó két hónapjában hatszáz ilyen per indult meg, nemigen vonható le messzemenő következtetés.

Abból már annál inkább, hogy a következő esztendőben, vagyis 2014 egészében ötezer körül mozgott a hitelesetek száma, 2015-ben már 11 ezer ilyen pert jegyeztek fel, egy évvel később pedig újabb 19 ezret. Az eddigi történések alapján úgy tűnik, hogy 2016 adta a csúcspontot, az akkori dömpingszerű pereskedés később már nem ismétlődött meg. Az állítás azzal együtt is igaz, hogy 2017-ben még nagyjából 15 ezer új ügy érkezett, ezután jött a tavalyi esztendő, amikor már a tízezret sem érte el a perszám. A kérdéskör súlyát, az adósok elégedetlenségének nagyságát ugyanakkor pontosan jelzi, hogy öt év leforgása alatt nagyjából hatvanezer per indult a kétesnek tartott kölcsönszerződések, köztük a devizamegállapodások miatt a különféle hazai bírói fórumok előtt. Ezek közül bizonyos esetek ráadásul utóbb az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága előtt kötöttek ki.

Végrehajtás, kilakoltatás

A téli kilakoltatási moratórium november közepétől április végéig tart – a végrehajtók tapasztalata szerint ezekre a dátumokra számos olyan személynek is figyelnie kell, aki korábban devizahitelt vett fel, de az utóbb elszabaduló törlesztőrészletekkel nem tudott megbirkózni. Az állítás olyannyira igaz, hogy – a visszajelzések szerint – legtöbbször még ma is a korábbi külföldi pénznemben nyilvántartott kölcsönök állnak legalább részben a végrehajtott kilakoltatások hátterében.

Az adatok egyébként azt mutatják, hogy folyamatosan csökken idehaza az ingatlankiürítések száma, a tavalyi tízszázalékos mérséklődés után idén is nagyjából ekkora esés lehet az esetszámban. Ezzel kevesebb mint háromezer lehet az egy esztendőben végrehajtott kilakoltatások száma. A mérséklődés fő magyarázata a végrehajtói köztestület szerint az, hogy – az általános anyagi helyzet javulása mellett – kezdenek kipörögni a korábbi devizahitelekre alapuló tartozások. Ezzel együtt is beszédes, hogy másfél évtized elteltével még mindig érezhetők a korábbi kölcsönök kedvezőtlen hatásai. A kilakoltatási statisztika kapcsán érdemes megjegyezni azt is, hogy az idei várható hazai esetszám uniós viszonylatban inkább átlag alattinak nevezhető. Spanyolországban a közelmúltban feljegyeztek pél­dául olyan esztendőt, amikor háromszázezer ingatlankiürítést rendeltek el, ahogy például Németországban is rendszeresek az ilyen eljárások, különösen a bérlakásoknál.

Belpolitikai csatározások

A devizahitelek ügye manapság is majdhogynem rendszeres beszédtémát ad a hazai belpolitika különféle szereplőinek. A kérdéskör előkerült az utóbbi időszak választási kampányaiban, de a napokban a parlamenti szócsatákban is érvként bukkant fel, ahogy – főként hazai és európai bírósági döntések után – időről időre sajtótájékoztatókat is tartanak a témában. A szocialisták például október végén újságíróknak nyilatkozva azt követelték: szülessen új törvény a devizahitelek ügyében. Szakács ­László, a párt elnökhelyettese akkor bírálta a Kúria mellett működő, bírákból álló, kifejezetten a devizaperek sajátosságait vizsgáló konzultációs testületet is, a grémium akkori állásfoglalásai ­miatt.

Egy korábbi, tavaszi vitában a Fidesz – felháborítónak és kétszínűnek nevezve az ellenzék magatartását – sajtóközleményben úgy fogalmazott: azok kampányolnak a hitelkárosultakkal, akik kormányzásuk alatt mindig a bankok oldalára álltak és devizahitelbe taszították a magyar családokat. – Ha rajtuk múlott volna, akkor mára több százezer gyermekes magyar családot tettek volna ki az utcára – fogalmaztak akkor a nagyobbik kormánypártnál. Ehhez hozzátették, hogy az ellenzék semmilyen segítséget nem szavazott meg a devizahiteleseknek: nem szavazták meg a bankok elszámoltatását, a devizahitelek eltörlését, a forintosítást, a végtörlesztést, az árfolyamgátat, s egyáltalán nem érdekelte őket a bajba jutott családok sorsa.