Hamis kiszámíthatóság

Sok olyan szempont válik fontossá, amelyeket néhány hónappal ezelőtt kevesen gondoltak fontosnak.

Olyan folyamatokat lehet megfigyelni a lakáspia­con, amiket korábban elképzelhetetlennek tartottak a szakemberek – Gadanecz Zoltán, egy ingatlanközvetítő hálózat tulajdonosa mondta ezt nemrég a koronavírus-járványról és a következményeiről. Arra utalt ezzel, hogy sok olyan szempont válik fontossá, amelyeket néhány hónappal ezelőtt kevesen gondoltak fontosnak. Olcsó poén lenne arról értekezni, mennyit ér „a szakértő megmondta” típusú eszmefuttatás. Nézik a számokat, figyelik az aktuális jelenségeket, de bármilyen nem várt dolog történik, azzal borul a jól felépített, számokkal és diagramokkal alátámasztott előrejelzés. Most a szakértő pedig vált, és elmondhatja, a belső városrészek árai mennyivel csökkenhetnek, a kertes övezetekben mennyivel drágulhatnak a lakások, mennyire értékelődhet fel az agglomeráció. Utóbbi különösen akkor következhet be, ha több helyen megmarad a home office, ami azt jelentené, hogy nem kell mindennap a dugóban üldögélni. Ám önmagán túlmutató igazság is rejlik a kijelentésben, amely valójában az élet minden területéről elmondható. Ugyanis lényegében mindenhol olyan folyamatokat indított el a járványhelyzet, amire néhány hónappal ezelőtt senki sem számított.

A jelenség ráadásul súlyosabb problémára is ráirányítja a figyelmet. Arra tudniillik, hogy a mai ember túlságosan kiszámítható világban akar élni. Mindent szeretne bebiztosítani, minden kockázatot kiküszöbölni, minden kényelmetlenséget kiiktatni, mindent megtervezni, megmérni, kiszámolni. Pedig az élet attól (is) szép, hogy nem steril, hogy kiszámíthatatlan. Néha elfelejtjük, milyen mély bölcsesség rejlik abban a mondásban, hogy ember tervez, Isten végez. És amikor valami nem várt dolog történik, rögtön kétségbeesünk: most mi lesz?

Pedig éppen az elmúlt hetek otthon töltött, karanténban leélt hetei bizonyították, hogy az élet nem áll meg, sőt. Csak arról van szó, hogy másra kellett berendezkedni. Lehet, hogy jó közlekedési adottságú, jó fekvésű a drágán vett belvárosi lakás, de karantén idején bizony kiderült, hogy más pozitívum nem igazán mondható el róla. Persze kényelmes, hogy csak elugrunk egy vacsorára, lemegyünk egy sörre, és ha éjfél utánra csúszunk, akkor is könnyen hazasétálunk vagy a kis útra taxiba szállunk. De bezártságban hiányozni kezd a jó levegő, hiányzik a zöld, a sétálás, a kirándulás lehetősége – ami a belvárosi burokból nehezen elérhető. És ebből a hiányból fakadóan sokan rádöbbenhettek arra is, hogy nem a város közepén élt kényelmes élet a minden. Pedig az árakból úgy tűnhet, hogy ez az igazi édes élet. Érdekes megfigyelni, hogy az elmúlt húsz év mennyire megváltoztatta, hogy a fővárosban sem a kertvárosi budai részek, hanem a belváros vált a legdrágábbá. A belvárosi kényelemnek azonban nemcsak pénzben mért ára van, de el is kényelmesíti az embert. Elkényelmesíti és nem vesz észre fontos dolgokat. A mindennapi mókuskerékből pedig egyszer csak arra eszmél, hogy elszaladt mellette az élet.