– A kórházak gazdálkodásának ügye a járvány előtt is lényeges téma volt, a koronavírus megjelenésével azonban a legfontosabb kérdések egyikévé vált, hogy a gyógyító intézmények anyagi helyzete rendben legyen. Két évvel ezelőtt érdeklődésünkre azt mondta: akkori vizsgálataik azt mutatták, hogy leginkább káosz és anarchia jellemzi a kórházak pénzügyeit. Mára változott a helyzet?
– Az utóbbi idők megállapításai alapján kijelenthetem, hogy előrelépést tapasztaltunk a kórházak gazdálkodási fegyelmében. Éppen a héten fejeztük be vizsgálatunkat 24 kórháznál, a legfrissebb ellenőrzéseink pedig azt mutatják, hogy elindult egyfajta pozitív szemléletváltás a kórházi vezetők körében. Egyik fontos célunk hozzájárulni ahhoz, hogy a kórházak képesek legyenek megfelelni a gazdálkodási előírásoknak, és átláthatóan, elszámoltathatóan működjenek. Pontosan ezért indítottunk öt évvel ezelőtt szisztematikus ellenőrzéseket az ágazatban, s a kezdeti időkben – az objektív, bizonyítékokon alapuló – tapasztalataink bizony igen lesújtók voltak.
– Most azt közölték, hogy a huszonnégy érintett intézményből tizenhat vezetője megfelelő módon igyekszik kezelni a gazdálkodásban rejlő kockázatokat, és megteremtette az átlátható, elszámoltatható, felelős, korrupciótól védett pénzügyek garanciális feltételeit. Nevezhető ez kedvező aránynak?
– Mindenképpen. Ennek alapja pedig, úgy vélem, az, hogy a kórházi vezetők nagy része megértette: a gazdálkodás törvényi előírásainak betartása éppen olyan lényeges, mint az orvosszakmai elvárások alkalmazása a gyógyításban. Ha egy kórházban nem követik a pénzügyi jogszabályokat, akkor a szakmai feladatok ellátásánál is felmerülhetnek hiányosságok. Hozzáteszem: a kórházak gazdálkodását az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nemcsak az ellenőrzési tapasztalatok összegzésével igyekszik segíteni, hanem több más módon is. Önteszteket készítettünk, ezekkel a kórházigazgatók maguk is felmérhetik intézményük helyzetét, emellett előadásokat és konzultációkat tartunk. Ezeken túl számos kórház vezetőjét bevontuk a 2017-ben elindított etikus közpénzügyi vezetőképző programunkba. Utóbbi jelentőségéről azt mondhatom: a közszféra egyetlen más területén sem tapasztaltuk, amit az érintett kórházigazgatóknál, nevezetesen azt, hogy tanulni, fejlődni akarnak. Alapvetően ennek tulajdonítom, hogy elindult a szemléletváltás, és ez némi eredményt is hozott már az ágazatban.