Járvány ide, vírus oda, a Balatonon folytatódik a gasztroforradalom, amelyet a Magyar Konyha magazin nyári számához készített Balaton Gasztrokalauz is bizonyít. Már a tavalyi összeállításban is szerepelt ötven új hely, de idén újabb ötvenöt – többségében ebben az évben nyitott – kisvendéglő, halsütő, pop-up hely, étteremlakás, kultúrbisztró, cukrászda került először a kiadványba. Az igazán minőségi helyek szinte kivétel nélkül túlélték a válságot, az újak pedig igazodtak az évek óta erősödő trendhez: sokszínű, igényes tóparti gasztronómia van kialakulóban, kizárólag a Balatonra jellemző ízekkel és életérzéssel.
A fejlődés töretlen, az étlap is egyre változatosabb a tóparton. Az ínyenc fogások és a helyi alapanyagokra épülő ételek mellett egyre több a régi típusú kisvendéglő, ahol az igényesebb vendégek már nemcsak a közismert borokat vagy a kézműves sört keresik, hanem a keszthelyi tokhalat, a tapolcai pisztrángot, a balatonfenyvesi angus marhát, a tekeresvölgyi sajtot vagy éppen a lellei konyakmeggyet is.
Egyre több a minőségi strandbisztró is, ahol szinte divat a helyi alapanyagok használata, és akár fürdőruhában is kóstolhatunk gourmet fogásokat és kitűnő tóparti borokat. Mindehhez persze kellett a termelők, piacok, pékségek, delikáteszboltok, borászok támogatása, és az olyan közösségi összefogások is, mint amilyen a Patkó piac, amely bizonyította: a déli part termelői is elkötelezettek, ha egyelőre nem is olyan ismertek, mint a Balaton-felvidék manufaktúrái.
Szerencsére nem lett igazuk azoknak, akik a halászati tilalom miatt a tóparti halételek eltűnését jósolták. Hála az akvakultúráknak és a friss tengeri halakat forgalmazó vállalkozásoknak, a halkínálat viszonylag gazdag, a hekk már senkinek sem kötelező. Aki pedig szereti, mert megszokta, mint a fokhagymás lángost, annak sincs oka szégyenkezni, hiszen ma már a jó lángos sem ritkaság. Aki pedig megszomjazott a sós falatok után, a kiadványban a helyi borászatokat is megtalálja.
