Megállítanák a metánszökést

Az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének egyik leghatásosabb módja az, ha az olajipari vállalatok a kőolaj és a földgáz kitermelésekor kiszabaduló metánt nem eresztik szabadjára. Ez gazdaságos is, hiszen a metán értékesíthető.

MURMANSK REGION, RUSSIA - JULY 5, 2019: An oil worker at the Nanhai VIII semi-submersible drilling rig in the Kola Bay. Lev Fedoseyev/TASS (Photo by Lev FedoseyevTASS via Getty Images) Fotó: Lev Fedoseyev

A metán erősen üvegházhatású gáz, jelentős szerepe van az éghajlatváltozásban. Igaz, sokkal hamarabb – nagyjából 12 év alatt – elbomlik, mint a szén-dioxid, ami évszázadokig stabilan kering a légkörben, ám ettől függetlenül az energiaszektor metánkibocsátásának csökkentése fontos lesz a klímavédelemben – vélik a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szakértői.

A szervezet becslései szerint az olaj- és gázágazat körülbelül hetvenmillió tonna metánt bocsátott ki tavaly, ami mintegy 2,1 milliárd tonna szén-dioxidnak felel meg. Ez az érték az energiaszektorhoz köthető üvegházhatású gázok globális kibocsátásának alig több mint öt százaléka. A műholdas adatok azt sugallják, hogy kevesebb nagymértékű szivárgás történt 2020-ban, de ennek egy része valószínűleg a koronavírus-járvány nyomán bekövetkezett jelentős termeléscsökkenésből fakad. Az IEA fenntartható fejlődési forgatókönyve szerint

az ágazat összesített metánkibocsátása 2030-tól nem haladhatja meg az évi húszmillió tonnát, vagyis a tavalyi, viszonylag mérsékelt szintnél hetven százalékkal kevesebbet.

Szerencsés egybeesés, hogy éppen ennyivel lehetne csökkenteni a metánkibocsátást technikai eszközökkel az IEA számítása szerint. Adott a gazdasági ösztönzés is, hiszen a szabadjára nem eresztett metán értékesíthető a piacon (ez teszi ki a földgáz 97 százalékát). Igaz, a fejlesztések pontos nettó költsége évről évre és régiónként is eltér, ahogyan az aktuális gázár is fontos változó az egyenletben.

Mindent érdemes felhasználni, ami feljön a föld alól
Fotó: Reuters

Számos iparági szereplő tavaly már bejelentette metáncsökkentési programját, de ez nem elég a célszámok eléréséhez. Az ügynökség szerint elengedhetetlen lesz, hogy a kormányzatok szabályozókként lépjenek be a területre, mert a vállalatok önszabályozása ugyan folytatódhat, mégis az lenne a biztos, ha a fejlesztéseket akadályozó tényezőket elhárítanák a jogalkotók. Ilyen akadály sok szervezetnél az, hogy nem ismerik a metánszökés pontos, éghajlatváltozásra gyakorolt hatásait vagy a megoldást kínáló technológiákat. A tájékoztatáson túl a kormányok természetesen úgy is segíthetik a metánbefogás terjedését, hogy célzott programokat várnak el a vállalatoktól.

Klímabarátabbá vált a szarvasmarha

A mezőgazdaságban a metángáz kibocsátásához még mindig az állattartás, azon belül is a szarvasmarhatartás járul hozzá a legnagyobb arányban. A kérődzők ugyanakkor egyre környezetbarátabbak. Ennek oka egyrészt a változó génállomány miatt elérhető magasabb tej- és húshozam, valamint a takarmányok emésztést támogató összetétele. Másrészt az, hogy a takarmányozás aránya nő, így a talajterhelés miatt szintén metánképződéssel járó legeltetés aránya csökken. A fejlett országokban a keresletcsökkenés, az innováció és a szakpolitikák tovább mérséklik a kibocsátást. Az egyre intenzívebb, nagyobb területre kiterjedő növénytermesztés viszont nagyobb talajhasználattal jár, így növekvő metánképződést okoz. Az OECD várakozásai szerint 2050-re emiatt már csak hét százalékkal maradhat el a növénytermesztés metánkibocsátása az állattartásétól, míg a különbség az 1970-es években elérte a hatvan százalékot. Globálisan a mezőgazdaság felelős a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mintegy 23 százalékáért, a közvetlen termelés aránya ebből 12 százalék (N. K.)