Idén már csúcsot dönthet a szén-dioxid-kibocsátás

Tavaly márciusban a járvány miatt összeomlott a világ energiafogyasztása, így a légszennyezés, az üvegházhatású gázok kibocsátása is visszaszorult, az olajat április végén már nem is tudták hova tenni. Most arra figyelmeztet a Nemzetközi Energiaügynökség, hogy máris úgy felpörgött a fosszilis energiahordozók felhasználása, hogy idén megdőlhet a kibocsátási csúcs.

Szénerőmű Kína fővárosában, Pekingben. Forrás: REUTERS / Jason Lee

Amikor tavaly a világ olajkereslete harminc százalékkal visszaesett a járvány elterjedését követő lezárások miatt, sokan úgy gondolták, hogy a világ szén-dioxid-kibocsátása már esetleg sosem éri el a járvány előtti legmagasabb szintet, hisz mire újra felfut az energiafelhasználás, sokat nő a megújulók szerepe. Nos, csak egy év telt el, és a világ egy részén még el sem indultak az olyan energiaigényes, szén-dioxid-kibocsátó iparágak, mint a nemzetközi turistacélú légi forgalom, a szén-dioxid-kibocsátás máris vészesen közelít a csúcshoz.

Ez látszólag ellentmondás, de a Nemzetközi Energiaügynökség szerint egy aggasztó okra vezethető vissza: nem az olajfogyasztás ugrott meg, hisz az még mélyen a járvány előtti szintek alatt van, hanem az egységnyi energia kinyerésekor a szénhidrogéneknél sokkal több szén-dioxidot termelő szén égetése nőtt meg, elsősorban Ázsiában. Kínában a járvány meglepően hamar, lényegében már egy éve véget ért, a korlátozások nagy része megszűnt, a gazdaság minden ága megnyílt, így a kínai gazdaság már tavaly is növekedett, és ez a folyamat idén is folytatódik. Mindez nagy energiafogyasztással jár, és ilyenkor könnyen nyúlnak a bőségesen rendelkezésre álló és olcsón kitermelhető szénhez, átmenetileg eltekintve a környezet- és klímavédelmi szempontoktól.

Szénerőmű Kína fővárosában, Pekingben
Fotó: REUTERS/Jason Lee

Az energiaügynökség számításai szerint ugyan emelkedik a megújulók felhasználása is, de ennél hatvan százalékkal nagyobb mértékben nő idén a szén felhasználása. A növekedés nyolcvan százaléka Ázsiának köszönhető, ezen belül is döntő Kína aránya. Valamelyest Európában és az Egyesült Államokban is nő a szénfelhasználás tavalyhoz képest, de messze a 2019-es szintek alatt marad. A globális energiaigény 4,3 százalékkal nő idén, és ezzel meghaladja a 2019-es szintet. Nem is lenne ezzel baj, ha a növekedést teljes egészében a megújulók fedeznék, és a szén-dioxid-kibocsátás, amely 2019-ben 33,4 milliárd tonnán tetőzött, majd tavaly 31,5 milliárd tonnára esett vissza, nem készülne újra csúcsot dönteni.

Az olajfelhasználás mindeközben még lényegesen alacsonyabb, mint 2019-ben, miközben az ár már elérte az akkori szintet. Ez annak köszönhető, hogy az olajkitermelők tanultak a tavaly tavaszi leckéből, amikor szinte belefulladtak az olajba, ezért annak ára nemcsak hogy nulla közelébe, de a határidős tőzsdei kereskedésben még a negatív tartományba is átlépett. Ez úgy fordulhatott elő, hogy a tőzsdei kereskedésben kijelölt olajtárolók megteltek. Így aki abban a reményben vásárolt igen olcsón rövid szállítási határidővel olajat, hogy hamar el tudja drágábban adni, azzal szembesült, hogy senki nem veszi meg tőle, hisz nem tudják a tárolóban elhelyezni, és a szállításra használt csővezetékek is megteltek. Így kialakult a negatív ár, vagyis a vevőnek még fizettek is, hogy elszállítsa az olajat. A mélyen negatív ár mellett már megérte ezt olajszállító közúti járművek bevetésével megtenni.

Mindez úgy következhetett be, hogy a harminc százalékkal csökkent felhasználás mellett a kitermelés üteme alig mérséklődött. Az olajkitermelők akkor azonban rájöttek, hogy végveszélybe kerülhet a megélhetésük, ha nem lépnek, ezért nagyon komoly kitermeléskorlátozásban állapodtak meg, amelyet kisebb módosításokkal máig is fenntartanak. Kérdés, hogy a járvány után az olajfelhasználás is eléri-e a 2019-es csúcsot.