Új reformkor köszönthet a magyar vidékre

A legkisebb termelő és a legnagyobb gazdaság munkájára is szükség van – vallja Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető a lapunknak adott interjúban rámutatott: a pályázatok e gondolat jegyében születtek meg, a következő években pedig korábban soha nem látott mértékű, nyolcezermilliárd forintnyi agrár- és vidékfejlesztési forrás szolgálja a vidék megújulását. A minisztert a támogatások mellett a nagy vihart kavart Bige-ügyről és a közelgő országgyűlési választásról is kérdeztük. Utóbbival kapcsolatban elmondta: a kormány és a gazdák között létrejött stratégiai együttműködés biztonságot, békét és gyarapodást hozott a magyar agráriumban. A baloldal egymásnak ellentmondó agrárpolitikai elképzelései ezzel szemben káoszhoz vezethetnek.

20211214 budapest nagy istvan agrar miniszter havran zoltan magyar nemzet Fotó: HAVRAN ZOLTÁN

– Miniszteri kinevezése óta egyetlen ügy sem vert fel akkora port, mint a néhány hónapja kirobbant műtrágyabotrány. A gazdák attól tartanak, hogy nem lesz elég hatóanyag a piacon, s amihez hozzájutnak, az megfizethetetlen lesz, a kartellezésen ért milliárdos igyekszik politikai síkra terelni a történteket. Mi az igazság a Bige-ügyben?

– Az első és legfontosabb, hogy a magyar gazdák műtrágyaellátása biztosított legyen. A második, hogy ha lehet, a mostaninál olcsóbban álljon rendelkezésre a gazdálkodáshoz szükséges hatóanyag. S hogy mi az igazság? A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot végzett, megállapította, hogy a Nitrogénművek Zrt. a cégtársakkal együtt hét évig tisztességtelen piaci magatartást folytatott. Károsítva ezzel nemcsak a magyar gazdákat, de a magyar családokat is. Ezek a tények. A kartellezést két cég elismerte, a kiszabott bírságot megfizette. 

Bige úr azonban nem így tett. Ahelyett, hogy kiállt volna a gazdák elé és bűnbánóan bocsánatot kért volna, eszement vagdalkozásba kezdett és a politika álarca mögé bújva igyekezett kibújni a felelősség alól. 

Tudja, hogy jogilag nincs igaza, ezért politikai támadásokba kezdett és nyíltan beszállt a baloldal kampányába. A magyar gazdáktól elvett pénzt annak a Gyurcsány–Bajnai–Márki-Zay-féle baloldalnak a kampánykasszájába adja, amely soha nem a magyar gazdák oldalán, hanem a külföldi spekulánsok és a Bige-féle milliárdos vörösbárók oldalán állt. Akik a magyar földön és magyar agráriumon gátlástalanul csak nyerészkedni akarnak, akár több ezer magyar gazda tönkretétele árán is.

– Bige László legtöbbet hangoztatott kijelentése, hogy a Fidesz rá akarja tenni a kezét a Nitrogénművekre. Tisztázzuk, van ilyen terve a kormánypártnak? 

– A baloldal azzal vádol mindig, amit ő csinál. Az évi közel százmilliárdos műtrágyabizniszre egyedül a baloldal és Bige László tette rá a kezét már hosszú évek óta; Bige ebből lett milliárdos és most a baloldal kampányát is ebből finanszírozzák. A magyar kormány következetesen a magyar gazdák és a magyar agrárium érdekeit érvényesíti. Ezen a téren is az a cél, hogy ne csak a hazai szükséglet 55-60 százaléka, hanem lehetőség szerint a műtrágya száz százaléka magyar forrásból legyen biztosítva. Ez lenne Bige László feladata. Ehelyett felmondta azt az együttműködést, amelynek a gyár és a gazdák között kellene lennie. A botrány kirobbanása óta egymásnak teljesen ellentmondó kijelentéseket tesz. Hol azt hangoztatja, hogy a magyar termelők csak egy napig vásárolhatnak tőle műtrágyát, hol azt hallhatjuk, hogy májusig csak a hazai gazdáknak ad el. Közben tudjuk, hogy az ügynökei hívogatják a gazdákat, a rádióban, a televízióban azt harsogják a reklámjai, hogy ha most nem veszel műtrágyát, később már nem lesz. Mi ez, ha nem a piac befolyásolása? 

Bige László most is nyíltan és cinikusan fenyegeti a magyar gazdákat. Az általa felhajtott árak nemcsak a gazdákat érintik, hanem a magyar embereket is, hiszen ha a gazdák kiadásai nőnek, az a magyar élelmiszerpiacon is érezteti hatását. Ezt a magatartását visszautasítjuk.

– Nemrég Bige nyílt levélben tagadta a gazdák megkárosítását, és személyeskedő hangnemben üzent önnek. Mit gondol erről?

– A neveltetésem, a paraszti kultúrám nem engedi, hogy olyan  hangnemben válaszoljak Bige úr levelére, mint amilyet ő megengedett magának. De akármilyen ködöt, akármilyen terelő hadműveletet próbál a műtrágyabotrány köré építeni, a bűn megtörtént, a tettei bizonyítást nyertek. Bocsánatkérést, tisztességes műtrágyaellátást és méltányos árat kérünk tőle. Semmi mást. 

– A műtrágyaárak nemcsak itthon, hanem a világpiacon is elszálltak. Várható valamilyen lépés a kormány részéről?

– Mivel egyetlen cég nem tudja ellátni a teljes hazai piacot, ezért a korábban sokat hangoztatott hatósági árat is nagyon nehéz lenne alkalmazni. Többféle javaslat van a kormány asztalán, amelyek szükség esetén részben az export megakadályozását, illetve a biztonságos hazai műtrágyaellátást célozzák.

– Szóba jöhet egy állami műtrágyagyár létrehozása is? 

– Ez nagyon nehéz kérdés. Egy ilyen üzem több mint 300 milliárd forintos, évekig elhúzódó beruházást igényelne. A világpiacon van elegendő műtrágya, az idei áremelkedést sem a termék hiánya, hanem a földgáz drágulása okozta. Amire viszont a jelenlegi helyzet rávilágított – s ezen a területen mindenképp dolgunk van –, az az alternatív hatóanyagok felhasználása. A baromfi-, illetve a juhtrágya kiváló alapanyaga lehet a szerves trágyának. Legalább két-három olyan üzem létrejöttét kell támogatnunk, amelyek a szerves trágyából biztosítják a termeléshez szükséges hatóanyagot.

– Az elmúlt hónapokban gyakorlatilag minden termelési tényező drágult. Az áremelkedések leginkább a sertéstartókat sújtották. Képes lesz az ágazat a túlélésre?

– A világpiaci helyzet és az aszály az égig emelte a gabonaárakat, miközben az afrikai sertéspestis európai jelenléte leállította a sertéshús ázsiai exportját. A drámai túlkínálat pedig jelentős áresést eredményezett. A többi sertéstartó országgal együtt jeleztük az Európai Uniónak, hogy nagy a baj, lépnie kell és válságot kell kezelnie. Brüsszel erre nem hajlandó, ezért csak magunkra számíthatunk.

– Korábban számtalan válságintézkedésről döntött az Európai Bizottság, most miért ellenkezik ennyire?

– A nagy sertéstartó országokban – Dániában, Hollandiában, Spanyolországban – a sertéstenyésztés a takarmánygyárak integrációjában működik. A takarmányon keletkezett extra profit pedig fedezi a sertésárak mélyrepülését. 

Egyszerű a helyzet: míg ők túlélik a válságot különböző intézkedések nélkül is, az európai sertéstartók többsége tönkremegy. Ezzel máris óriási piacot szereztek maguknak. S ne legyenek kétségeink, ahogy ez megtörténik, az árakat azonnal helyrehozva, kiküszöbölik a veszteségeiket.

– Mit tud tenni ebben a helyzetben a magyar kormány?

– Az állatjóléti támogatásokat 4,4 milliárd forinttal megemeltük, a lehető legnagyobb összegű előleget adtuk oda a gazdáknak, ami sok sertéstartónak is segítség. Emellett százszázalékos kamattámogatást adunk a sertéstartók hiteleihez és februárban újra csatlakozhatnak ahhoz a krízisbiztosítási rendszerhez, amelyből akár jövedelemcsökkenésük hetven százalékát is megkaphatják. Piacvédő intézkedéseket is tettünk, a határainkon szigorított ellenőrzéseket végzünk. Ezzel párhuzamosan szolidaritási mozgalmat indítottunk, amelyhez már több áruház csatlakozott. Így próbálunk véderőt építeni sertéstartók köré. Az Európai Bizottsággal folytatott küzdelmünket ugyanakkor nem adtuk fel, hiszen egy európai szintű problémára európai léptékű megoldást kell alkalmazni.

– A napokban elkészült a következő évek fejlesztési irányait felvázoló stratégiai terv. A dokumentum hatalmas összegek szétosztását ígéri.

– Izgalmas hét év elé nézünk. Minden egyes elköltött forintnak 1,51 forintnyi gazdasági növekedést kell produkálnia. Le kell küzdenünk örökölt hátrányunkat az uniós versenytársakkal szemben. Ezért rendkívül hangsúlyos az élelmiszeripar, a feldolgozás támogatása, a hűtőházak építése, üzemeink korszerűsítése. A cél, hogy alacsonyabb önköltséggel magasabb minőséget állítsunk elő. 

Történelmi léptékű döntést hozott a kormány, miszerint a vidékfejlesztési források terén a nemzeti társfinanszírozás mértékét a korábbi 17,5 százalékról nyolcvanra emeli. Ez Európában egyedülálló.

– Pontosan mekkora összegről beszélünk?

– A vidékfejlesztési keret a kormány döntésének köszönhetően megháromszorozódott, 2021–27 között összesen 4265 milliárd forintra nőtt. Ehhez jönnek hozzá az úgynevezett közvetlen támogatások – amelyben a területalapú kifizetések is vannak –,  amelynek kerete 2023 és 2027 között 3400 milliárd forint körül lesz.

– Milyen változásokra számíthatnak a gazdák a jelenlegi agrártámogatási rendszerhez képest?

– A területalapú támogatásoknál a zöldelőírások nagyobb hangsúlyt kapnak. Az alaptámogatás megmarad, de differenciálódik: a legkisebb gazdálkodóknak – az első tíz hektárig – plusz húszezer forintot, a családi gazdaságoknak – a tíz és háromszáz hektár közötti területeikre – plusz tízezer forintot adnánk hektáronként. Az alaptámogatást a gazdák környezetvédelmi vállalásokkal tovább növelhetik. A különböző elemek alkalmazásával akár hektáronként több tízezer forintnyi pluszhoz juthatnak. Ugyanakkor arra biztatom a gazdákat, hogy ezeket a forrásokat ne jövedelempótló támogatásnak vegyék, hanem beruházásaik önrészeként tekintsenek rájuk. 

– Az agrárium megújulásához szükséges források tehát rendelkezésre állnak, de lesz kinek átadni a stafétát? Meg tudják nyerni a fiatalokat az ágazatnak?

– A családi gazdaságokat megújító törvény, a gazdaságok átadását megkönnyítő jogszabály, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem megalakítása, a középfokú oktatás megújítása mind ezt a célt szolgálja. Ráadásul soha nem látott mennyiségű forrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy technológiai szempontból is megújítsuk az ágazatot. Támogatáspolitikai eszközökkel is ösztönözzük a generációs megújulást, a fiatal gazdák területalapú többlettámogatáshoz juthatnak, magasabb mértékű támogatást kapnak a beruházási pályázatoknál, valamint gazdaságuk elindításához is vehetnek igénybe forrásokat. Arról sem szabad elfeledkezni, enni és inni mindig kell, ez a biztosíték arra, hogy a munkánkra mindig szükség lesz. Bízom abban, hogy ezek összessége kellő ösztönzőerőt ad a fiataloknak ahhoz, hogy elkötelezzék magukat az agrárium mellett. 

– A napokban jelent meg az a rendelet, amely előírja a kiskereskedőknek, hogy a lejárat előtt álló élelmiszer-feleslegüket a rászorulóknak ajánlják fel. Bár a jogszabály karitatív célokat szolgál, a baloldali média igyekszik úgy beállítani, mintha „beszolgáltatásra” köteleznék az áruházakat.

– Ez teljesen téves megközelítés. Nem szeretnénk beavatkozni az áruházak kereskedelmi gyakorlataiba és a korábban jól kialakult adományozási csatornáikat sem akarjuk befolyásolni. Csupán arról van szó, hogy annak a felesleges élelmiszernek, amit eddig nem tudtak felhasználni, eladományozni, s így a hulladéklerakókba került, most megpróbálunk helyet keresni. Ezért jön létre az Élelmiszermentő Központ, mely egyfajta összekötő kapocsként működik az áruházak és a rászoruló, szükséget szenvedő embertársaink között. Biztos vagyok abban, hogy az első évben nem tudunk minden élelmiszert megmenteni, de azt remélem, hogy minden nappal egyre szorosabb lesz a háló, amelynek segítségével minden rászorulót megtalálunk, és ellátjuk élelmiszerrel.

– Az elmúlt évek bővelkedtek az intézkedésekben. Mi az, amire minisztersége alatt a legbüszkébb?

– Egyetlen jogszabály helyett egy intézkedéssort emelnék ki, amelyből jól látszik, hogy az elmúlt négy évünk merre irányította a mezőgazdaságot. Kezdődött az ágazati szabályozások megújításával, hiszen új állattenyésztési és szőlészeti-borászati törvényt alkottunk, majd folytatódott a sor az öntözéses gazdálkodásról szóló és az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését célzó törvényünkkel. Ezt követték a generációváltást segítő intézkedések: az őstermelők, családi gazdaságok adózásának megújítása és a gazdaságátadási törvény. Azt hiszem, e hat törvényi szabályozással olyan fordulóponthoz ért a magyar mezőgazdaság, amely alapjaiban határozza meg az ágazat jövőjét.

– Az elmúlt évtized során korábban nem látott agrárbéke alakult ki az országban. Minek köszönhető ez az összefogás?

– A magyar kormány és a gazdák között kialakult stratégiai partnerség nagyon jól bevált. 

Biztonságot, békét és gyarapodást hozott a magyar mezőgazdaságban. A kormány erre az együttműködésre alapozta azt a történelmi döntését is, amelynek köszönhetően soha nem látott mértékű forrást biztosít a vidéki élet megerősítésére, fejlesztésére. Ez nem választási ígéret, hanem tény. 

Az elmúlt időszakban minden nap azon dolgoztam, hogy a legkisebb termelő és a legnagyobb gazdaság is azt érezze, hogy a munkájára szükség van. Ennek a gondolatnak a jegyében születtek meg azok a pályázatok is, amelyek gyümölcsét a következő években arathatják le a termelők. Azt szeretnénk, hogy ezek a források kezdjenek el működni, termékenyítsék meg a vidéket, hozzanak infrastrukturális megújulást és olyan megélhetést, ami mindenki számára megelégedettséget okoz.

– Választások előtt áll az ország, a Fidesz–KDNP tervei ismertek, de mire számíthatnak a gazdák, ha baloldali kormány alakulna jövőre?

– A baloldaltól mi várható? A tűz és a víz. Míg az egyikük a nagyüzemeket támogatná, a másik párt a kisgazdaságok támogatását ígéri. Minden téren egymást kioltó erőknek az összességét jelentik. 

Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen gazdaságpolitikát tudnak letenni az asztalra, hiszen gyökeres ellentétek vannak a pártok elképzelései között. Hogy milyen agrárpolitikában állapodnak meg, azt nem tudjuk. Ezért azt ajánlom a gazdáknak, ne is kockáztassanak. Az az együttműködés, amely a kormány és a gazdák között kialakult, kellő garancia arra, hogy a vidéki életminőség, a helyi gazdaság megerősítése tovább haladhat a megkezdett úton. 

Borítókép: Nagy István hangsúlyozta, hogy a gazdák és a kormány stratégiai együttműködése a biztonság és a gyarapodás záloga (Fotó: Havran Zoltán)