Bürokrácia és irreális célok

Szél Bernadett, Schmuck Erzsébet és Tordai Bence a napokban mutatta be a baloldal zöldprogramját, kerülve a rezsicsökkentés témáját. Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató energia- és klímapolitika üzletágának vezetője szerint a tájékoztatón elhangzott torzítások és semmitmondó állítások miatt nehéz komolyan venni a programot. A szakértő három részben boncolgatja, miért alaptalanok a baloldali politikusok állításai és ígéretei.

2020.07.08. Visonta Visonta. Mátrai Erőmű, MVM , bánya lignit Fotó: Kurucz Árpád

– Az elmúlt években azt láttuk, hogy Orbán Viktor mást sem csinált Brüsszelben, mint vétózta az Európai Unió szigorúbb célkitűzéseit – állította Schmuck Erzsébet, holott a kormányfőt is tagjai között tudó Európai Tanács a 2050-es klímasemlegességre és a 2030-as megemelt ambíciókra vonatkozó célt is elfogadta, majd a magyar kormány azokat az elsők között iktatta törvénybe. Továbbá az elmúlt ciklusban többek között a II. Nemzeti éghajlatváltozási stratégia, a Nemzeti energia- és klímaterv, a Klíma- és természetvédelmi akcióterv, az új Nemzeti energiastratégia és a Nemzeti tiszta fejlődési stratégia is megszületett, így a politikus azon állítása is gyenge lábakon áll, amely szerint a kormány ne ismerte volna fel, hogy az éghajlatváltozás a világ előtt álló legnagyobb kihívás.

Az LMP-s politikus szerint ️a kormányfő félrevezeti a magyar társadalmat akkor, amikor azt állítja, hogy az Európai Unió „klímacsomagja” a lakosságnak okoz majd többletköltséget. Pedig valóban, az Európai Bizottság Fit for 55 javaslatcsomagja (vélhetően erre utalt a képviselő) egy új, központi karbonadóra vonatkozik, ami a háztartások rezsidíjait és az üzemanyagárakat is emelné.

Ezt pedig a tagállamok, a bizottság és maga a hazai baloldal is evidenciaként kezeli, ezért is olyan nagy a javaslatcsomag körüli vita.

Schmuck Erzsébet némileg félreértelmezte Orbán Viktor szavait, amikor azokat úgy tolmácsolta: a kormányfő szerint „a nagyvállalatokat kell megbüntetni, csakhogy tudjuk, hogy itthon a nagyvállalatokat folyamatosan támogatta az Orbán-kormány”. A tisztánlátás végett Hortay Olivér kifejtette: a nagy szennyezőket az évek óta működő központi uniós kvótarendszer „bünteti”, amire a tagállamok kormányainak nincs közvetlen befolyásuk, így sem kedvezményeket, sem támogatásokat nem tudnak adni a résztvevőinek. A vita valójában arról szól, hogy az EU a megnövelt klímaambícióinak költségeit a nagyvállalatokra terhelje a meglévő kvótarendszer szigorításával, vagy a lakosságra egy új kvótarendszer létrehozásával. Orbán Viktor – illetve a kormány tagjai – ebben a vitában foglalt és foglal állást az előbbi mellett, kiállva így a lakosságért a nagyvállalati érdekekkel szemben.

Minden bizonnyal véletlenül rossz számot mondhatott Schmuck Erzsébet, amikor azt közölte, hogy a hatpárti közös program szerint 2030-ra harminc százalékra csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Ez jóval meghaladja az 55 százalékos uniós célokat, olyannyira, hogy

teljesen irreális, hiszen a legradikálisabb zöldszervezetek is 65 százalékért lobbiznak.

Magyarország hivatalos célkitűzése jelenleg negyven százalék, azért, mert a hatályos szakpolitikai dokumentumok az 55 százalékos új, uniós szintű emelés előtt készültek. Más tagállamokban is ez a helyzet és az új dokumentumok elkészítéséhez pedig előbb uniós szinten el kell fogadni az új tagállami célkitűzéseket. Ettől függetlenül

a magyar kormány már többször jelezte az Európai Uniónak és a közvéleménynek, hogy az 55 százalékos célkitűzést is tudja vállalni.

Borítókép: A magyar kormány zöld átállás iráni elkötelezettségét kiválóan illusztrálja a mátrai erőmű átalakítása, szénüzemelésének várható leállítása (Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet)