a szélenergia a hazai viszonyok között kiszámíthatatlanabbul termel a napenergiánál, ami jelentős pluszköltségeket okozna a villamosenergia-rendszer egészének, így végső soron a fogyasztóknak.
Másrészt pedig a regionális adottságok miatt a magyar szélerőművi termelés nem versenyképes az északabbra fekvő országokéval. A korrupciós vád pedig nehezen értelmezhető, mert a megújuló támogatási rendszerben (metár) átlátható aukciós eljárás működik, amelyben a pályázók, az ajánlatok és a nyertesek egyaránt nyilvánosak.
Az atomerőművi kapacitás fenntartását célzó beruházásról is beszélt a baloldali politikus. Szerinte a következő kormány adós erről egy társadalmi, egy szakmai és egy politikai vitával, a Paks II projektet pedig korrupciós beruházásnak látja a baloldal, ezért felfüggesztenék, amíg nincs konszenzus az atomenergiáról. Azonban látni kell, hogy Paks II az ellátásbiztonságot szolgálja, hiszen a paksi atomerőmű karbonmentesen adja a hazai áramtermelés felét, a villamosenergia-igény pedig folyamatosan nő.
A kapacitásfenntartó projektről a szakmai és a politikai vita is lezajlott, a társadalom és a szakma többségének támogatását élvezi.
Érdekes az is, hogy a baloldal 2030-ra 35, nem definiált hosszú távon pedig száz százalékban „megújuló energiaforrásokra állítaná át a magyar társadalmat”. Pontosan nem érthető, hogy az energia felhasználására vagy az előállítására értette ezt Szél Bernadett, de vélhetően az atomenergia nélkül. Ebben az esetben azonban ez nem klímavédelmi, hanem technológiai célkitűzés, aminek a többlethaszna nehezen értelmezhető. Ráadásul
a jelenlegi kormány klímavédelmi céljai a baloldalénál jóval ambiciózusabbak: 2030-ra kilencven százalékra emelné a termelésben a karbonmentesek arányát. A balos száz százalékban megújuló energiamix pedig a jelenlegi technológiákkal nem valósítható meg.
Borítókép: Ha több szélerőmű működne Magyarországon, az mindenkinek többe kerülne (Fotó: Europress/AFP)