– A Nébih újra vizsgálja a hazai kiskereskedelemben levő magyar termékek arányát. Az agrártárca hogyan értékeli, nőtt vagy csökkent a magyar termékek súlya a boltokban?
– Valóban most indult a Nébih vizsgálata, a szervezet kétévente elemzi az import- és a magyar termékek arányát. Mi úgy látjuk, hogy az infláció nyomán érzékelhetően megnőtt a nemzetközi élelmiszer-kereskedelmi láncokban az import és a saját márkás (nem itthon gyártott) termékek aránya. Annak, hogy ez a helyzet – a multik polcain a hazai termékek alacsony aránya – előállt, az elsődleges oka a hazai élelmiszer-feldolgozás átgondolatlan, ’90-es évekbeli privatizációja. Ezen kívül óriási felelőtlenség volt a piacot szerző multinacionális kiskereskedelmi láncoknak még a betelepedésük idején – az EU-csatlakozás előtt – nem feltételül szabni a hazai termékek megfelelő polcarányát. A legutóbbi felmérés során azt tapasztaltuk, hogy a multik tíz százalékkal növelték az importtermékek arányát a hazai élelmiszerekkel szemben. Ez egy jelentős arányváltás, ezért is kértem a multik képviselőitől, hogy ezen a tendencián lehetőség szerint változtassanak. Pedig korábban ígéretet tettek, hogy a magyar termékeket részesítik előnyben az importtal szemben. A kormányzati szándék is ezt célozza, például a Magyar vidékfejlesztési program 750 milliárd forint keretösszegében is van elkülönítve erre pénz. A hazai termékek előnyben részesítése ma már nemcsak nemzetgazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. A hazai termékek megjelenítése a boltokban egy ország szuverenitását jelzi.
– Ugyanakkor az importtermékek piacot növelnek, ami versenyhelyzetet teremt. Ez pedig elősegítheti az infláció csökkenését.
- Az élelmiszer-infláció csökkenése enélkül is elérhető. Emlékezetes, hogy tavaly év végén, idén év elején volt az infláció csúcsa. Ebben az időszakban az élelmiszeripar átadási árai átlépték az 50-60 százalékos növekedést, amelyet az élelmiszer-kereskedők (nem azonnal ugyan), de átvettek és érvényesítették a kiskereskedelmi árakban. Ezt követően ütemesen csökkent az átadási árak növekedése. Ma az ipari termelői árak 6 százalék körüli növekedést mutatnak, míg az élelmiszer-kiskereskedelmi árak még mindig 15 százalék felett voltak. Nem látszódik az olló záródása. Ha abból indulunk ki, hogy az infláció csúcsán igazodtak az átadási árakhoz, akkor most is ezt kellene tenniük. Mivel úgy érzékeljük, hogy a kiskereskedelem sokkal lassabban követi ezt a folyamatot, azt kell mondjam, hogy kamatos kamattal kapják vissza az akkor megnövekedett költségeiket. A kormányzat közben igyekszik ösztönözni a fogyasztást, elég csak arra gondolni, hogy lehetővé vált a Szép-kártyákkal történő fizetés a boltokban, vagy említhetném a nyugdíjkorrekció 190 milliárd forintját, amelynek jelentős része az élelmiszer-kereskedelemben jelenik majd meg. A kereskedelmi láncoknak a tartós árcsökkentéssel kellene igazodniuk a fogyasztás ösztönzéséhez. Szóval nem véletlenül használtam az ársarcos jelzőt a multikra egy szakmai konferencián. Az a meglátásom, hogy az ipari átadási és kiskereskedelmi árak alakulása között nem záródott, hanem nyílt az olló.
– Van arra szabály, hogy milyen arányban kell a magyar és importtermékeket megjeleníteni a boltokban?
– Erre nincs. Arra van, hogy a közétkeztetésben milyen arányban (80 százalék) kell magyar alapanyagokat használni az ételek előállításához. A kiskereskedelemben éppen az uniós szabályok, az áruk szabad áramlása miatt nem lehet, de nincs is szükség rá. Egyszerűen önmérséklet kell.
