Ismét fókuszba került az üzemanyagok ára. Ennek apropóján érdemes megnézni, hogy miért emelkedik ismét az olaj világpiaci ára. Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek több oka is van. Egyrészt azért, mert a globális ellátás feszesebbé vált.
– A szokásos nyári keresletnövekedés, amelyet többek között az élénkülő turizmus és a mezőgazdasági munkálatok okoznak, ezúttal az olajnagyhatalmak által mesterségesen szűkített kínálattal találkozik – magyarázta a szakértő. Másrészt – folytatta – az olajpiaci kockázatok megemelkedtek.
A közel-keleti és az orosz–ukrán konfliktus lehetséges eszkalációján túl egyre többen attól tartanak, hogy a Mexikói-öbölben tomboló Beryl hurrikán akadályozhatja a kitermelést. Ráadásul az áremelkedés és közelgő amerikai választások a Biden-adminisztrációt is arra ösztönözték, hogy a vártnál gyorsabb ütemben oldja fel készleteit, ami szintén fokozza a bizonytalanságokat.
Hortay Olivér szerint a helyzet világosan rámutat, hogy a nyersolajpiacot mielőbb meg kell szabadítani a geopolitikai béklyóktól. – Mezőgazdasági munkálatok mindig lesznek, ahogyan időről időre szélsőséges időjárási viszonyokra is számítani kell, de amíg a Nyugat nem rendezi a viszonyát a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetével, az OPEC-kel és nem csitulnak a konfliktusok, a máskor könnyen kezelhető sokkok is egyre nagyobb galibákat okoznak majd – hangsúlyozta a Századvég üzletágvezetője.
Az olajárak mellett más gond is van az energia frontján, amelyre szintén Hortay Olivér hívta fel a figyelmet. Jelezte: Európa legnagyobb megújulóenergia-vállalatai sorra jelentik be, hogy visszafogják a beruházásaikat. A norvég Statkraft, a dán Orsted, a portugál EDP és a francia Engie egyaránt jelentősen csökkentette kapacitásbővítési terveit.
– A probléma, hogy az európai villamosenergia-piac csapdahelyzetbe került. A kereskedelmi konfliktusok és az azok nyomán megemelkedő kamatok drágává tették az új beruházásokat. A tőzsdei árak pedig egyfelől túl alacsonyak a megtérülés biztosításához, másfelől viszont túl magasak ahhoz, hogy az ipar, illetve az energiakereslet újra magára találhasson, és ezzel javuljon a beruházók pozíciója – ismertette a szakértő.
Az üzletágvezető szerint amikor a gazdaság ilyen holtpontra jut, indokolt lehet beavatkozni. Nem véletlen, hogy Amerika és Kína még úgy is egyszerre támogatja az új kapacitásokat és élénkíti a a keresletet, hogy a problémában kevésbé érintett, mint Európa. Azzal viszont, hogy az Európai Unió kereskedelmi konfliktusba sodródik Kínával és más nagy régióknál erősebb klímavédelmi terheket ró saját iparára, tartósan a holtponton tartja a gazdaságát.
– Pedig ha Európa ki akar mászni a csapdából, akkor nincs más út. Szakítania kell azzal a gyakorlattal, amivel oda jutott – tett hozzá.
Az Európai Uniónak változtatnia kell a klímapolitikáján. A szén-dioxid-kibocsátás költsége ugyanis ma Európában nyolcszor akkora, mint Amerikában, és tízszer akkora, mint Kínában.
Részben ez a felár okozza a többszörös energiaárakat és az ipar mélyrepülését is. Korábban megírtuk, miszerint világossá vált, hogy amikor Amerika vagy Kína klímapolitikáról beszél, akkor valójában saját gazdasága fejlesztésére gondol. Az unió azonban klímapolitika alatt saját gazdasága korlátozását érti. Hortay Olivér szerint ha az Európai Unió helyre kívánja állítani versenyképességét, akkor változtatnia kell a megközelítésén.
