A brüsszeli Bruegel kutatóintézet által készített elemzés összegzi azokat a becsléseket, amelyek szerint Európának milyen további fegyverekre és csapatokra lenne szüksége önvédelméhez, feltételezve, hogy az Egyesült Államok kivonul Európából – írja összegző cikkében a Világgazdaság. Az elemzés a szárazföldi hadviselésre összpontosít, a belátható jövőben továbbra is Európa fő biztonsági kihívása egy esetleges orosz invázió marad.
Az orosz hadsereg számára az ukrajnai háború költséges volt, ám a Kreml széles körű társadalmi és ipari mozgósításának köszönhetően az orosz haderő ma már lényegesen nagyobb, tapasztaltabb és jobban felszerelt, mint a 2022-ben Ukrajnát megszálló erő.
Az orosz hadsereg és vezérkara felbecsülhetetlen harctéri tapasztalatokat szerzett a háború során. Az elmúlt év végén az orosz jelenlét Ukrajnában körülbelül hétszázezer katonából állt, ami jóval meghaladja a 2022-es inváziós haderőt. Az orosz védelmi termelés gyors ütemben növekedett, 2024-ben Oroszország körülbelül 1550 tankot, 5700 páncélozott járművet és 450 különböző típusú tüzérségi eszközt gyártott és újított fel. Emellett 1800 nagy hatótávolságú kamikaze drónt állítottak elő. Ez a 2022-es évhez képest 220 százalékos növekedést jelent a tankgyártásban, 150 százalékot a páncélozott járművek és a tüzérségi eszközök terén, valamint
435 százalékot a nagy hatótávolságú drónok gyártásában.
Egy Európa elleni orosz támadás lehetősége nem zárható ki. A NATO, Németország, Lengyelország, Dánia és a balti államok értékelése szerint Oroszország 3–10 éven belül készen állhat egy támadásra.
2022 februárja óta az Egyesült Államok 64 milliárd euró katonai támogatást nyújtott Ukrajnának, Európa, az Egyesült Királyságot is beleértve, 62 milliárdot. 2024-ben az amerikai katonai támogatás húszmilliárd eurót tett ki a teljes 42 milliárdból.
Az USA támogatásának teljes kiváltása az EU számára mindössze a GDP 0,12 százalékának megfelelő többletkiadást jelentene – ez a Bruegel elemzése szerint teljesíthető.
Ennél nehezebb forgatókönyv egy békemegállapodás, amelyet Ukrajna elfogad. Ebben az esetben Oroszország valószínűleg folytatná fegyverkezését, ami rövid időn belül komoly fenyegetést jelentene az EU egészére.
Az EU-nak és szövetségeseinek, köztük az Egyesült Királyságnak és Norvégiának, azonnal és nagymértékben fel kellene gyorsítani katonai fejlesztéseiket.
A NATO katonai tervezőinek jelenlegi feltételezése szerint egy európai NATO-ország elleni orosz támadás esetén az Európában állomásozó százezer amerikai katona gyorsan kiegészülne további kétszázezer amerikai katonával, elsősorban páncélos egységekkel.
Ha tehát azt feltételezzük, hogy az USA hadereje kivonul Európából, akkor háromszázezer amerikai katona harci kapacitásával egyenértékű növekedést kellene elérnie az EU-nak, különös tekintettel a gépesített és páncélos erőkre. Ez körülbelül ötven új európai dandárt jelentene.
Európának választania kell: vagy jelentősen, több mint háromszázezer fővel növeli haderejét, hogy ellensúlyozza a széttagoltságot, vagy gyorsan fokozza katonai koordinációját.
Az elemzés szerint Európának a következő minimális fegyverzetre lenne szüksége: 1400 harckocsi, 2000 gyalogsági harcjármű, 700 tüzérségi eszköz (155 mm-es tarackok és rakéta-sorozatvetők), illetve további nagy számú drónkapacitás, illetve nagy számú rakéta-, kommunikációs és hírszerzési kapacitás-fejlesztés. Az európai védelmi kiadások így a GDP-arányos kétszázalékos szintről 3,5 százalékra növekednének, ez évente 250 milliárd euró többletkiadást jelent. Ebben a folyamatban Németország vezető szerepe kulcsfontosságú lesz. Németországnak önállóan legalább 125 milliárd euróval kellene hozzájárulnia, hogy katonai költségvetését 80 milliárdról 140 milliárd euróra emelje, azaz a hadikiadások GDP-jének 3,5 százalékára emelkedjenek.
