– Bizonyított tény, hogy a teljes életciklusra vetítve az atomerőművek a leginkább klímabarát, legolcsóbb, legkisebb földterület- és nyersanyagigényű áramtermelési módot jelentik úgy, hogy közben ellátásbiztonságot és árstabilitást garantálnak – mondta lapunk megkeresésre Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő annak kapcsán, hogy egyfajta kijózanodás van folyamatban Európában; több olyan ország nyit az atomenergia felé, amelyik korábban akár évtizedekig ellenezte azt.
Ezzel szemben az is látható, hogy – különösen az időjárásfüggő megújulók esetében – hatalmas közvetlen és közvetett állami építési és kötelező átvételi támogatásokra van igény, miközben e megújulók hektikus termelése miatt minden országban jelentős hálózatfejlesztésre, új gázerőművekre vagy éppen a tárolói kapacitások bővítésére van szükség. A villamosenergia-árak és a termeléshez köthető szén-dioxid-kibocsátás szempontjából jól megfigyelhető az, hogy az olyan országokban, ahol van atomerőművi termelés, sokkal kedvezőbbek az áramárak és a kibocsátási értékek is.
– Franciaországban, ahol az áramtermelés döntő része atomerőművekből származik, sokkal kedvezőbbek az ipari és a háztartási áramárak, valamint a termeléshez köthető szén-dioxid-kibocsátás is, mint Németországban – magyarázta a szakértő.
Hárfás Zsolt beszél arról is, hogy Németországban 25 éve, április 1-jén életbe lépett a megújuló energiaforrásokról szóló törvény (EEG), ami tiszta energiát, több millió új munkahelyet és Németország vezető szerepét ígérte a globális energiaiparban. Az EEG bevezetését az olcsó áram hosszú távú „meséjével” indokolták, de ennek pont az ellenkezője történt. A folyamatosan növekvő nap- és szélerőművi kapacitásokkal és az atomerőművek bezárásával együtt felfelé mozgott a villamos energia ára. Míg 2000-ben az átlagos háztartási villamosenergia-ár még csak 13 eurócentbe került kilowattóránként, ma pedig több mint negyven eurócentbe, miközben a megújulók támogatása már most is hatalmas költségvetési pénzeket emészt fel.
– A német átállás nagyon drága energetikai kísérlet, ami súlyosan megterheli a fogyasztókat és az ipart is – mutatott rá Hárfás Zsolt. Megjegyezte: hatalmas nyomás nehezedik a német cégekre.
– Egy zöldacélt gyártó üzem már az év elején leállította a termelését, mert nem tudta kigazdálkodni a sokkoló energiaárakat. Más cégek külföldre helyezik át a termelést – sorolta a példákat.