– Bizonyított tény, hogy a teljes életciklusra vetítve az atomerőművek a leginkább klímabarát, legolcsóbb, legkisebb földterület- és nyersanyagigényű áramtermelési módot jelentik úgy, hogy közben ellátásbiztonságot és árstabilitást garantálnak – mondta lapunk megkeresésre Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő annak kapcsán, hogy egyfajta kijózanodás van folyamatban Európában; több olyan ország nyit az atomenergia felé, amelyik korábban akár évtizedekig ellenezte azt.
Ezzel szemben az is látható, hogy – különösen az időjárásfüggő megújulók esetében – hatalmas közvetlen és közvetett állami építési és kötelező átvételi támogatásokra van igény, miközben e megújulók hektikus termelése miatt minden országban jelentős hálózatfejlesztésre, új gázerőművekre vagy éppen a tárolói kapacitások bővítésére van szükség. A villamosenergia-árak és a termeléshez köthető szén-dioxid-kibocsátás szempontjából jól megfigyelhető az, hogy az olyan országokban, ahol van atomerőművi termelés, sokkal kedvezőbbek az áramárak és a kibocsátási értékek is.
– Franciaországban, ahol az áramtermelés döntő része atomerőművekből származik, sokkal kedvezőbbek az ipari és a háztartási áramárak, valamint a termeléshez köthető szén-dioxid-kibocsátás is, mint Németországban – magyarázta a szakértő.
Hárfás Zsolt beszél arról is, hogy Németországban 25 éve, április 1-jén életbe lépett a megújuló energiaforrásokról szóló törvény (EEG), ami tiszta energiát, több millió új munkahelyet és Németország vezető szerepét ígérte a globális energiaiparban. Az EEG bevezetését az olcsó áram hosszú távú „meséjével” indokolták, de ennek pont az ellenkezője történt. A folyamatosan növekvő nap- és szélerőművi kapacitásokkal és az atomerőművek bezárásával együtt felfelé mozgott a villamos energia ára. Míg 2000-ben az átlagos háztartási villamosenergia-ár még csak 13 eurócentbe került kilowattóránként, ma pedig több mint negyven eurócentbe, miközben a megújulók támogatása már most is hatalmas költségvetési pénzeket emészt fel.
– A német átállás nagyon drága energetikai kísérlet, ami súlyosan megterheli a fogyasztókat és az ipart is – mutatott rá Hárfás Zsolt. Megjegyezte: hatalmas nyomás nehezedik a német cégekre.
– Egy zöldacélt gyártó üzem már az év elején leállította a termelését, mert nem tudta kigazdálkodni a sokkoló energiaárakat. Más cégek külföldre helyezik át a termelést – sorolta a példákat.
Németországban tehát egyértelműen drágult az áramtermelés, szemben azzal, amit negyedszázada ígértek. Magyarország esetében is az látható, hogy az időjárásfüggő kapacitások jelentős fejlesztéséhez elengedhetetlen több száz-, akár ezermilliárd forintnyi hálózatfejlesztés, a kiszabályozáshoz új gázerőművek, illetve szivattyús-tározós erőmű építése is. A termelési költségek különbsége Magyarországon is megfigyelhető: például a nap- és szélerőművek kötelező átvételi árai (2008 előtti projektek esetében) az elmúlt tizenegy évben, 2014 és 2025 között 34 forintról mintegy 57 forint/kWh értékre növekedtek, miközben a paksi atomerőmű termelési egységköltsége jelenleg is csak 12-13 forint/kWh.
– A zöldek szerint az „ingyenes és költséghatékony” megújuló energiaforrások közül a hazai naperőművek 2024-ben mintegy 116 milliárdos veszteséget termeltek, amit az ipari fogyasztóknak kellett megfizetniük – mutatott rá Hárfás Zsolt. Magyarország szempontjából lényeges az is, hogy az eredeti beruházási és egyéb költséggel számított Paks II Atomerőmű megtérülési egységköltsége a projekt kezdetén 55 euró/MWh volt.
Látva az energiapiaci változásokat, nehezen képzelhető el olyan szcenárió, amelyben ne lenne megtérülő a beruházás.
Mindezek mellett nem feledkezhetnünk meg arról sem, hogy a két új paksi atomerőművi egység építése jelentős számú munkahely megteremtésével, gazdaságélénkítéssel, regionális infrastrukturális és egyéb fejlesztésekkel jár együtt.
