Nem véletlen, hogy a brüsszeli bürokraták addig-addig ügyeskedtek, míg az uniós jog megsértésétől sem visszariadva végül olyan feltételrendszert dolgoztak ki, amely komoly veszélybe sodorná a rezsicsökkentés fenntartását is. Most, hogy az Oroszországból származó energiahordozók importját készül ellehetetleníteni az Európai Bizottság, érdemes feleleveníteni, hogy a rezsicsökkentés hátterét megalapozandó hogyan szerezte vissza a magyar kormány a főleg nyugati vállalatoktól a stratégiai szolgáltatókat.
Baloldali politikai alku a magyar polgárok kárára
A hazai közműszektor 2000-s évek elején lezajlott privatizációja mögött nem csupán gazdasági, hanem politikai alku is meghúzódott. Mivel Magyarország éppen az Európai Unióhoz való csatlakozásra készült, a nyugati befektetők – köztük német, francia és olasz energetikai óriások – belépését a hazai piacra egyfajta hallgatólagos elvárásként is lehetett értelmezni Brüsszel és a nagy tagállamok részéről. Legalábbis az akkori magyar kormányok azt olvasták ki az aktuális viszonyokból, hogy nem elég teljesíteni a csatlakozási feltételeket, hanem a Nyugat bizalmának elnyeréséért cserébe hozzáférést kell biztosítani a hazai stratégiai ágazatokhoz.
Bár lehet, hogy ennyi is elég lett volna, de a szocialista kormányok még jobban igyekeztek, tekintet nélkül arra, milyen károkat okoznak ezzel a magyar lakosságnak. Az energiacégeknek ugyanis inflációkövető profitot garantáló privatizációs szerződéseket ajánlottak fel. A biztosíték a piaci körülmények és a fogyasztói igények alakulásától függetlenül is működött, így a vállalatok a lakossági energiaárakat éveken át mesterségesen magasan tarthatták. Ezekkel a szerződésekkel gyakorlatilag bebetonozták a külföldi vállalatok nyereségét, miközben a magyar családok hónapról hónapra a zsebükön érezték a drágulást.
Az így kialakult gazdasági környezetben 2002 és 2010 között a balliberális kormányok a háromszorosára emelték a gáz és kétszeresére a villamos energia árát.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a lakossági háztartási energia összesen 123 százalékkal drágult. Uniós viszonylatban ez az Eurostat mérései alapján azt jelentette, hogy 2010 első félévében Magyarországon volt a legmagasabb a villamos áram és a vezetékes gáz lakossági átlagára vásárlóerő-paritáson összehasonlítva.
Stratégiai vásárlások a nemzetbiztonság érdekében
Felismerve a helyzet tarthatatlanságát, 2010-ben az Orbán-kormány első lépéseinek egyike volt a lakossági áram- és gázdíjak befagyasztása, majd a rezsicsökkentés programjának elindítása. Emellett viszont elengedhetetlen volt az energetikai ágazati szereplők visszaszerzése, nemzet- és ellátásbiztonsági érdekek miatt. A cél nem kevesebb volt, mint megakadályozni a multinacionális vállalatokat abban, hogy a magyar fogyasztók kárára bezsebelt extraprofitot kitalicskázzák az országból.
Elsőként az orosz Szurgutnyeftyegaz birtokában lévő 21,2 százalékos Mol-részvénycsomag került vissza magyar tulajdonba 2011 májusában. Az ügylet mintegy 500 milliárd forintot ért. Ez a tranzakció volt a folyamat első, stratégiailag kiemelten fontos eleme, és az energiafüggetlenség erősítését célozta. A részesedés egyébként azután került az orosz céghez az OMV-től, hogy meghiúsult az osztrák vállalat kísérlete a Mol egészének felvásárlására.
Ezután, 2012-ben létrejött az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (később NKM Nemzeti Közművek Zrt.) azzal a céllal, hogy centralizálható legyen a belföldi közműszolgáltatás. Az MVM később szerezte meg az NKM-ben a többségi tulajdont, így az MVM-csoport részévé vált. Ide került a Főgáz, amely 2015-ben megvásárolta a francia GdF Suez Energia Magyarország Zrt. földgázszolgáltató 99,93 százalékát, ezzel jelentősen növelve piaci súlyát.
Közben 2013 szeptemberében az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. megvásárolta a német E.On magyarországi földgázipari érdekeltségeit, beleértve a földgáztárolókat és a hosszú távú orosz gázbeszerzési szerződést is 260 milliárd forintért. Ezzel a magyar állam közvetlen tárgyalópartnerévé vált az orosz félnek a gázbeszerzésben.
A Tigáz Zrt. lakossági földgázszolgáltatói üzletága 2016-ban került az olasz Eni többségi tulajdonából az NKM-hez, amely a következő évben a villamosenergia-piacon erősítette jelenlétét a francia tulajdonú EdF Démász Zrt. felvásárlásával. A német hátterű Elmű–Émász esetében a lakossági áramszolgáltatói tevékenység és az Émász hálózati része került állami kézbe. A lakossági ügyfelek az MVM Nexthez kerültek, míg az Elmű hálózati része továbbra is az E.On tulajdonában van. Magyarország második legnagyobb áramtermelője, a Mátrai Erőmű pedig több lépés után került az MVM-hez az Opus Globaltól 2019-ben.
Kedvező árak nemzeti szuverenitással
A felvásárlásokkal a magyar állam jelentősen megerősítette befolyását az energiaszektorban, ami elengedhetetlen volt a rezsicsökkentés bevezetéséhez és fenntartásához. Az állami kontroll alá vont szolgáltatókon keresztül a kormány már meghatározhatta az energiaárakat, egyszersmind biztosíthatta a lakosság számára a kedvező díjszabást. Olyannyira kedvezőt, hogy évek óta nálunk a legalacsonyabbak az egyetemes szolgáltatások árai.
Emellett különösen a Mol és az E.On gázüzletágának visszaszerzése megnövelte Magyarország alkupozícióját a nemzetközi tárgyalásokon, elsősorban Oroszországgal szemben.
Megerősödött az ellátásbiztonság is, hiszen a stratégiai fontosságú energiaszolgáltatók hazai kézbe kerülése csökkentette a külső piaci tényezők vagy a külföldi tulajdonosok döntéseinek való kitettséget. Vagyis a lépéssorozat nem csupán gazdasági, hanem nemzetbiztonsági és szuverenitási dimenzióval is bírt. És talán éppen ezen tényezők miatt nem tetszik annyira a brüsszeli döntéshozóknak.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Bach Máté)
