Nem teljesen tiszta az sem, ami zöld

Akár nyolcvanmillió tonna hulladék gyűlhet fel világszerte a kiöregedett naperőművek leszerelése nyomán 2050-re, de a használaton kívülre kerülő szélturbinák ennél is jelentősebb gondot okozhatnak. Részmegoldások már láthatók az újrahasznosítás terén, de azt mindig szem előtt kell tartani, hogy a zöldnek mondott energiatermelés is számottevő környezetterheléssel jár – nyilatkozta lapunknak Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő.

Termelés közben nem bocsátanak ki szén-dioxidot, de a gyártásuk és a leszerelés utáni kezelésük egészen más kérdés. Fotó: DANIEL REINHARDT Forrás: DPA

Hatalmas hulladékkupacokat kell majd kezelni

A napelemeknél más típusú a hulladékprobléma: a modul tömegének döntő része üveg és alumínium, amelyek újrahasznosítása jól megoldható, ugyanakkor kisebb mennyiségben értékes anyagok, például ezüst és szilícium is jelen van. A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség és az Nemzetközi Energiaügynökség közös jelentése szerint a napelemes hulladék mennyisége ugrásszerűen nőhet: 2050-re globálisan akár 60–80 millió tonna keletkezhet, ami egyszerre jelent kockázatot és lehetőséget a visszanyerés szempontjából – idézte a tanulmány egyik konklúzióját Hárfás Zsolt.

Nem mindegy, meddig működik a berendezés, mielőtt ki kell dobni

Az egyes technológiák élettartamáról elmondta, hogy a napelemeké jellemzően 25–30 év, a szélerőműveké 20–25 év, de mindkét esetben gyakori, hogy gazdasági vagy technológiai okokból korábban cserélik le a berendezéseket – a szélerőműveknél ezt repowering néven ismerik. Ez azt eredményezheti, hogy a tényleges hulladékmennyiség hamarabb jelenik meg, mint ahogy a műszaki élettartam alapján várnánk, ezért különösen fontos lenne a másodlagos felhasználás és a valódi anyagvisszanyerés támogatása a szakértő szerint.

Fontosnak tartja azt is, hogy sem a nap-, sem a szélenergia nem önmagában, hanem villamosenergia-rendszerben értelmezhető:

ha a termelés ingadozását fosszilis gázerőművekkel vagy importtal kell kiegyensúlyozni, a teljes rendszer környezeti és gazdasági mérlege jóval összetettebb lesz.

Mindkét technológia fontos az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-rendszerekben, de egyik sem „ingyenzöld” – a valódi fenntarthatóság ott kezdődik, hogy a teljes életciklust őszintén megvizsgáljuk.