A mindig kényes, tabu kérdés, ami persze a legfontosabb is egyben: hogyan tárgyaljunk a bérről?
A fizetési igény megjelölése természetesen az álláskeresés egyik legkényesebb pontja. Ha túl magas összeget lövünk be, idő előtt kieshetünk a kiválasztási folyamatból, ha viszont túl alacsonyat adunk meg, alulértékeljük a saját tudásunkat, és a cég szemében is bizonytalannak tűnhetünk.
Ne feledjük: az, ahogy az interjún a bérről és egyebekről tárgyalunk, már önmagában fontos visszajelzés a másik félnek is.
Éppen ezért elengedhetetlen a regionális bérpiac alapos feltérképezése. Vegyük figyelembe a helyi iparági átlagokat, a juttatási csomagok egyéb elemeit (cafeteria, bónuszok, bejárási támogatás) és a saját, valós tapasztalati szintünket. Mindig érdemes egy rugalmas tól-ig sávot meghatározni, ami mozgásteret biztosít a későbbi tárgyalásokhoz.
Az állásinterjú kétoldalú, egyenrangú üzleti beszélgetés legyen, ne egyoldalú vizsgáztatás.
Sokan még mindig úgy tekintünk az interjúra, mint egy iskolai feleletre vagy egyoldalú vizsgára, ahol csak a munkáltató kérdezhet. Ez a hozzáállás gátolja a sikeres bemutatkozást. Az interjú valójában olyan egyenrangú partnerségen alapuló egyeztetés, ahol mi is felmérjük, hogy az adott cég és kollektíva megfelelő környezet-e a számunkra. Készüljünk fel tudatos, szakmai kérdésekkel a mindennapi munkafolyamatokra, a csapat összetételére vagy a hosszú távú fejlődési lehetőségekre vonatkozóan. Ez a proaktivitás a toborzó felé is azt kommunikálja, hogy felelősségteljesen tervezzük a jövőnket.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!