A Nébih tájékoztatása szerint a gyártás során keletkező melléktermékek közül az állati eredetű hulladék kezelése szabályozott. Attól függően, hogy mennyire számít veszélyesnek az adott termék, három kategóriába sorolják őket. Az első kategóriába tartoznak a legveszélyesebb anyagok, amelyeket el kell égetni, komposztálni vagy hulladéklerakókban elföldelve kell ártalmatlanítani.
A második és a harmadik kategóriába a kevésbé veszélyes anyagok tartoznak, amelyek – néhány kivételtől eltekintve – állateledelként hasznosíthatók. Erre a sorsra juthatnak egyébként azok a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerek is, amelyek még nem romlottak.
A felmérésben részt vevő cégek a szigorú szabályok mellett a hulladékok alternatív felhasználásának költségét jelölték meg a fő gátló tényezők között. Véleményük szerint ugyanis a rendelkezésre álló technológiák beruházási és működtetési költsége jelenleg magasabb, mint amennyibe a hulladék megsemmisítése kerül – vagyis nem éri meg nekik ezzel foglalkozni.
A Nébih szerint ugyanakkor ezen a téren is van ok az optimizmusra. A hatóság tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban az innovációk egyik legfontosabb irányává az élelmiszer-veszteségek csökkentése vált. Ez legalább olyan fontos téma a feldolgozók körében, mint az energiapazarlás és a vízveszteség csökkentése.
