Az elmúlt években soha nem látott intenzitással került be a közbeszédbe az élelmiszer-pazarlás témaköre, amit a különböző szemléletformáló programok is tovább ösztönöztek.
Csak a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Maradék nélkül programjának köszönhetően egy átlag magyar az elmúlt három évben hat alkalommal hallhatott az élelmiszer-pazarlás problémájáról.
A régióban ráadásul elsőként itthon készült el az európai uniós módszertan felhasználásával az a lakossági mérés, amelynek eredményeként kiderült, hogy az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyisége eléri a 68 kilogrammot. A 2016-os felmérést hamarosan megismétli a Nébih, így rövidesen kiderülhet, hogy az elmúlt három évben sikerült-e előrelépést elérni ezen a területen.
A legtöbb felesleg takarmányként hasznosul, de itt is szigorú a szabályozás
Fotó: MTI/Balázs Attila
Annak érdekében ugyanakkor, hogy a minimálisra csökkenjen a pazarlás mértéke hazánkban, a gyártóknak is nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a hulladékok csökkentésére. Az élelmiszeripari cégek körében nemrég a NAIK Agrárgazdasági Kutató Intézet készített felmérést.
Ennek eredményeiből kiderült, hogy a hazai ágazati szereplők alapvetően nem ítélik súlyos problémának a kérdést, a veszteségeket a technológiai folyamatok természetes velejárójaként kezelik. A cégek fele ugyanakkor nyilvántartja, hogy mekkora hulladék keletkezett a gyártás során, a veszteségeket pedig számszerűsíteni is tudják. Rendszerint épp ezek a vállalkozások azok, amelyek igyekeznek csökkenteni a hulladék mennyiségét.
A felmérés eredményei szerint ebbe a körbe jellemzően a nagyobb feldolgozók tartoznak, amelyeket elsősorban a költségek csökkentése motivál. A kisebb cégek ezzel szemben gyakran azt sem tudják, mekkora felesleggel dolgoznak, harmaduk pedig még nem is gondolkozott azon, hogyan lehetne hatékonyabban kezelni a gyártás során keletkező hulladékot.
Sokak szerint egyébként is nagyon nehézkes az élelmiszer-hulladék felhasználása, túl szigorú szabályozás vonatkozik például az adományozásra és a takarmányozásra is. A legtöbb felesleg ma takarmányként hasznosul, de jelentős mennyiség kerül a hulladéklerakókba is.
A Nébih tájékoztatása szerint a gyártás során keletkező melléktermékek közül az állati eredetű hulladék kezelése szabályozott. Attól függően, hogy mennyire számít veszélyesnek az adott termék, három kategóriába sorolják őket. Az első kategóriába tartoznak a legveszélyesebb anyagok, amelyeket el kell égetni, komposztálni vagy hulladéklerakókban elföldelve kell ártalmatlanítani.
A második és a harmadik kategóriába a kevésbé veszélyes anyagok tartoznak, amelyek – néhány kivételtől eltekintve – állateledelként hasznosíthatók. Erre a sorsra juthatnak egyébként azok a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerek is, amelyek még nem romlottak.
A felmérésben részt vevő cégek a szigorú szabályok mellett a hulladékok alternatív felhasználásának költségét jelölték meg a fő gátló tényezők között. Véleményük szerint ugyanis a rendelkezésre álló technológiák beruházási és működtetési költsége jelenleg magasabb, mint amennyibe a hulladék megsemmisítése kerül – vagyis nem éri meg nekik ezzel foglalkozni.
A Nébih szerint ugyanakkor ezen a téren is van ok az optimizmusra. A hatóság tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban az innovációk egyik legfontosabb irányává az élelmiszer-veszteségek csökkentése vált. Ez legalább olyan fontos téma a feldolgozók körében, mint az energiapazarlás és a vízveszteség csökkentése.
