– Oktatásszervezési és kulturális okai is lehetnek, hogy a menedékkérők rossz teljesítményt érnek el a németországi nyelvvizsgákon – mondta megkeresésünkre Bitter Ákos, tizenöt éve Németországban élő germanista, a bajorországi Regensburgi Egyetem tudományos munkatársa, aki a 2013–14-es tanévben maga is tanított németre egy főként afgánokból álló migránscsoportot. A napokban a Neue Osnabrücker Zeitung cikke alapján beszámoltunk arról: a nyelvtanfolyamokra és integrációs kurzusokra járó menedékkérők 45 százaléka nem tud levizsgázni. 2018-ban 202 ezer főből 93 500-an jártak így. A szövetségi menekültügyi hivatal által finanszírozott tanfolyamok minőségét is rengeteg kritika érte.
Bitter Ákos azt mondja, sok múlhat a nyelvtanulás sikerességében a tanfolyam körülményein, így például azon, külföldiekkel kapcsolatos megfelelő tapasztalatokkal is rendelkezik-e a tanár, nem túl nagy-e csoport, nem kényszerülnek-e együtt tanulni képzettebb emberek írástudatlanokkal, akik aránytalanul lelassítják a csoport előrehaladását. Számíthat, milyen körülményei vannak a migránsnak a magánéletében, nem fenyegeti-e kiutasítás őt magát vagy családtagjait, vagy tud-e nyugodtan készülni a szállásán, házi feladatot írni. De lehetnek kulturális okai is a gyengébb eredménynek.
– Ezek az emberek kollektív társadalmakból jönnek, nincsenek felkészülve a németnyelv-vizsgák szempontrendszerére, így arra, hogy egy vizsgaszituációban csak önmagukra számíthatnak. Vagy arra, hogy az írásbeli nyelvhasználat éppen olyan fontos Németországban, beleértve a munkaerőpiacot, mint a szóbeli. A menedékkérők egy része, például afgánok vagy afrikaiak esetében nem ritka a többnyelvűség. A készségük meglenne egy további nyelv elsajátítására, csak éppen szokatlan számukra, hogy írásban is számot kell adni tudásukról. Sokuknak a tanulás azt jelenti, hogy kórusban megismétlik, amit a tanár mond – magyarázza a szakember, aki saját példáján is érzékelteti, esetenként milyen magas szinten határozza meg a német állam a követelményeket.
