Az indítvány, amelyet a kormányzó Konzervatív Párt egyik tekintélyes alsóházi képviselője, Sir Oliver Letwin terjesztett be, gyakorlatilag kísérlet arra, hogy a parlament kivegye a kormány kezéből a brexit-folyamat irányítását, és maga próbáljon valamilyen alternatív brexit-forgatókönyv mögé többséget felsorakoztatni, így igyekezve kitörni a jelenlegi patthelyzetből.
Az indítványra – amelyet a parlamenti vita és a szavazás előtt Theresa May miniszterelnök nem támogatott – 329, ellene 302 képviselő voksolt.
A kimutatás szerint a beterjesztést 31 konzervatív képviselő is megszavazta, dacolva saját kormányával.
A kormány ellenében jóváhagyott előterjesztés egyelőre arról intézkedik, hogy a szerdai alsóházi vitanap eredeti programját megváltoztatva a képviselők úgynevezett jelzésértékű – indikatív – szavazásokkal próbálnak kiutat keresni a brexit-folyamatban kialakult patthelyzetből, úgy, hogy különféle alternatív brexit-változatokat vitatnak meg és szavaznak is ezekről.
Ez szinte példátlan a brit parlamentarizmus gyakorlatában, mivel rendszerint a kormány határozza meg, hogy milyen indítványokra biztosít parlamenti vitaidőt és szavazási lehetőséget.
Az indikatív szavazások célja annak kiderítése, hogy milyen indítványok elfogadásához biztosítható reális eséllyel parlamenti többség – ha sikerül egyáltalán olyan megoldást kidolgozni, amely köré konszenzus teremthető.
Theresa May azonban már a Letwin-javaslat vitája és megszavazása előtti felszólalásában közölte, hogy ez „nem kívánatos precedens”, emellett olyan megoldásokat is eredményezhet, amelyekről például az EU még tárgyalni sem lenne hajlandó.
A brit miniszterelnök kijelentette: mindezek alapján nem tud kötelezettséget vállalni arra, hogy bármely ilyen jelzésértékű szavazás eredményét a kormány ténylegesen végrehajtja.
Az indikatív képviselői szavazások valóban nem kötelezik a kormányt cselekvésre.
Hivatalosan egyelőre nem ismert, hogy a képviselők által kiharcolt szerdai vitanapon milyen alternatív brexit-forgatókönyvek kerülhetnek napirendre, de az eddigi képviselői nyilatkozatokból következtethetően felmerülhet akár egy olyan brexit-formula is, amely a kilépés után is vámuniós viszonyrendszerben tartaná az Egyesült Királyságot az Európai Unióval, vagy továbbra is érvényesítené az EU egységes belső piacának szabályrendszerét.