Döntöttek a marosvásárhelyi utcanévtáblák ügyében

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal elmulasztotta a fellebbezést, így jogerőssé váltak a kétnyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblákra vonatkozó önkormányzati határozatokat érvénytelenítő első fokú bírósági ítéletek – írta keddi számában a Krónika erdélyi magyar napilap.

A marosvásárhelyi önkormányzati testület 2017. októberében két határozatot fogadott el a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. A Szabad Emberek Pártja (POL) által benyújtott tervezet az utcanevek magyar fordításának a kihelyezését írta elő, az RMDSZ által kezdeményezett tervezet pedig az utcanévbe emelte be a magyar elnevezést is. Utóbbi azt jelentette, hogy például a Tineretului (Ifjúság) utcának nemcsak az utcanévtáblákra kellett volna kiírni a fordítását, hanem az utca nevét kellett volna megváltoztatni Tineretului – Ifjúság utcára. Mindkét politikai alakulat megszavazta a másik kezdeményezését is, így az önkormányzati testület mindkét javaslatot elfogadta. Mindkét határozatjavaslatot korábban negatívan véleményezte Dianora Monica Catana, a város jegyzője.

A határozatok azonban nem léptek érvénybe, mert mindkettőt megtámadta a közigazgatási bíróságon Lucian Goga, Maros megye azóta leváltott prefektusa. Kali István az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének az ügyvezető elnöke a Krónikának elmondta: a per a jegyző mulasztása miatt bukott el. Dianora Monica Catana ugyanis nem járult hozzá ahhoz, hogy a polgármesteri hivatal igénybe vegye a hasonló perekre szakosodott Mikó Imre Jogvédelmi szolgálat ingyenesen felajánlott jogi képviseletét, a városháza jogi osztálya pedig nem képviselte érdemben az ügyet, és nem is fellebbezett a határozatokat érvénytelenítő első fokú ítéletek ellen.

Kali István szerint a történtek jól példázzák, hogy miként „fektetik” a magyar ügyeket a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban. A politikus hozzátette: elvárják a jegyzőtől, hogy benyújtsa lemondását, és azt is tervezik, hogy pert indítanak ellene.

Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Ez a törvény csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.

A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) önkénteseire, akik megelégelvén a kétnyelvű táblák hiányát, maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyezni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság. Marosvásárhelyen az 1990-es etnikai konfliktusok által gerjesztett kivándorlási hullám nyomán került kisebbségbe a magyarság, amely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 45 százalékát tette ki.