5°C Virgil 2022. november 27. 
– Előadásában három folyamatot emelt ki Japán biztonsági környezetét illetően: az elöregedő társadalom problémáját, a migráció kezelését, illetve a térségben zajló geopolitikai átalakulást. Melyik az, amelyik a legnagyobb problémát jelenti?
– Ez a három jelenség egyformán fontos. Mégis, ha meg kell neveznem egyet közülük, akkor a demográfiát mondanám. Nagyon nehéz elérni azt, hogy az emberek családot alapítsanak, gyereket vállaljanak. Ehhez népszerű és népszerűtlen intézkedésekre egyaránt szükség van. A gyermekvállalás anyagi támogatása mellett az anyák mielőbbi visszatérését szorgalmazzuk a munkaerőpiacra, és egyre magasabbra emeljük a nyugdíjkorhatárt – legutóbb 65 évről 70-re. Ennek ellenére a japán gazdaság továbbra is munkaerőhiánnyal küzd. Ezért a demográfiai problémával együtt jár a migráció kezelése. Japán emeli a beengedhető külföldi munkavállalók számát, igaz, nincs szó drasztikus lépésekről.
– Ezeket a problémákat Európában is látjuk. Az elöregedő társadalom és a fokozódó munkaerőhiány kezelésében azonban jóval drasztikusabb megoldásokat alkalmaznak, sok nyugat-európai országban az illegális bevándorlók is szabadon mozognak. Tudna beszélni a japán migrációs modellről?
– Hozzánk elsősorban gazdasági bevándorlók érkeznek, és jellemzően nem a legszegényebb emberek célországa vagyunk. Japánba továbbá nem lehet csak úgy besétálni. Azoknak, akik munkát szeretnének vállalni, egy szigorú mérési rendszeren kell átesniük. Ez azt állapítja meg, hogy a jelentkező képzettsége megfelel-e a követelményeknek.
– Pontosan hány ember helyezkedhet el a japán munkaerőpiacon?
– A következő öt évben 340 ezer. Korábban csak a magasan képzett munkaerő számára volt nyitva az ország, elsősorban az egyetemi és kutatói szférából vártunk embereket. Akik további követelményeknek is megfeleltek, akár egy év múlva igényelhettek letelepedési engedélyt. Ezzel a japán lett a leggyorsabban kiváltható zöldkártya a világon. A további lazítás értelmében pedig a jövőben már nem csak a magasan kvalifikált munkaerő utazhat be. Nekik egy külön vizsgarendszeren kell átesniük ahhoz, hogy munkát vállalhassanak Japánban.
– Kiemelt ügyként kezeli a japán sajtó, hogy az orosz hadsereg gyakorlatozott a Kuril-szigeteken, pontosabban a vitatott státusú Etorofu és Kunasiri szigeteken. Annak ellenére, hogy korábban elhangzott olyan ígéret Moszkvától, miszerint a kapcsolatok fejlődése érdekében lemond ezekről a területekről. Segítene megérteni a helyzetet?
– Az elmúlt években Abe Sindzó japán miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök 27 alkalommal találkozott, a kétoldalú kapcsolatok korábban sosem voltak ilyen intenzívek. Minden egyes alkalommal elhangzik, hogy egyik országnak sem érdeke a feszültség fenntartása a Kuril-szigeteken. Idén a tervek szerint kétszer, esetleg háromszor találkozik Abe és Putyin, vagyis jó eséllyel lesz előrelépés. A japán álláspont szerint amennyiben Oroszország akadályozza a vita megoldását, úgy Tokió gazdasági eszközökhöz folyamodik majd, jelentősen korlátozva az Oroszországba áramló beruházások mértékét.
– Ennek tükrében hogyan értékeli az orosz hadsereg említett hadgyakorlatait a térségben?
– Egy ilyen lépés minden bizonnyal következményeket von maga után japán oldalról. Tokió ebben a kérdésben nem hezitál.
– Említette, hogy Abe és Putyin eddig huszonhétszer találkozott egymással. Milyen a két ember közötti személyes kapcsolat?
– Kettejüknek sikerült felépíteni a bizalmat, megtanulták, hogy őszintének kell lenniük egymáshoz. Ezt a személyes viszonyt persze át kell ültetniük a gyakorlatba, ami egy hosszú folyamat. Azt viszont elmondhatjuk, hogy a találkozóknak vannak eredményei, a kapcsolatok javulnak.
– Legutóbb Hanoiban Donald Trump amerikai és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető nem tudott megállapodni egymással. A nemzetközi sajtó ezt Trump számlájára írja, de hogyan látja ön? Tényleg az Egyesült Államok hibázott?
– Én máshogy látom a helyzetet. Szerintem ezzel a forgatókönyvvel mindenki sokkal jobban járt, mint ha a felek egy teljesíthetetlen szerződést írnak alá. Az észak-koreai atomfegyverprogram kezelése valójában egy huszonöt éve zajló folyamat. Vagyis ha valaki azt hiszi, hogy ezt Trump egy év alatt megoldja, nem ismeri a térségbeli viszonyokat. Ezért szerintem Trump bölcs döntést hozott. Egy egyezmény nélküli találkozóra ugyanis a jövőben tudnak építeni a felek.
– Észak-Korea azon dolgozik, hogy Kínához hasonlóan integrálja piacait a nemzetközi gazdaságba. Ez persze addig nem történhet meg, amíg tömegpusztító fegyvereket fejleszt. Mi Japán álláspontja az ügyben?
– Japánnak a tömegpusztító fegyvereken túl más vitás ügye is van Phenjannal. Mindenekelőtt az elhurcolt japán állampolgároké, korábban ugyanis több tucat embert raboltak el az észak-koreai titkosszolgálatok, hogy aztán anyagokat fordítsanak nekik, ügynököket tanítsanak zárt táborokban. Többségüknek a sorsáról semmit nem tudunk. Abe Sindzó miniszterelnök ezért korábban világossá tette: amennyiben Észak-Korea leáll a tömegpusztító fegyverek gyártásával és tisztázza ezeknek az elhurcolt embereknek a sorsát, akkor Japán támogatná az ország gazdaságának talpra állítását.
– Milyen csatornákon történik a kapcsolattartás Észak-Koreával? Van jelenleg bármilyen hivatalos kapcsolat?
– Abe Sindzó miniszterelnök már többször jelezte, hogy nyitott lenne egy személyes találkozóra Kim Dzsong Unnal. Mindkét fél dolgozik ennek megvalósításán, hogy hogyan, azt nem tudom megmondani. Úgy gondolom, hogy több csatornát használnak. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor kerülhet sor a találkozóra, de Abe mandátuma 2021-ben lejár. Vagyis ezt megelőzően létre kell jönnie a találkozónak.
