
Fotó: Reuters
Ám hamarosan egy irányba fordul a forgatag: a békés tüntetők nagy része is a kormányépülethez siet. A tömeg középső, hátsó részén vannak idősebbek és családosok is, illetve blokkokban külföldi szimpatizánsok is felbukkannak, amerikai és ausztrál zászlókat lengetve. A kiadatási törvény nem igazán téma a tüntetők körében. A mozgalom most már inkább a Peking támogatását élvező Carrie Lam kormányzó lemondását sürgeti, a tömegben skandált szlogenek kimondottan ellenségesek. A Hongkong szabadságát követelő szólamoknál erősebben ismétlődnek a szárazföldi Kínát szidalmazó megfogalmazások. Különösen igaz ez a tömeg éléhez közeledve. Engem a tüntetők keményebb vonala érdekel, így jutok el a fekete maszkos társasághoz, akikkel most azt várjuk, hogy a rendőrség lépjen valamit.
A rendfenntartók magas kordonok mögül figyelik az eseményeket, kezdve megunni az illegális tüntetést. Hangosbemondókon szólítják fel a tömeget, mindenki menjen haza, különben elkezdik az oszlatást. Ez persze itt olaj a tűzre. A tömeg skandálni kezd, a kormányépület falán vadul cikázni kezdenek a tüntetések szimbólumává vált lézeres mutatók fényei. Készülnek a felcserek is, az addig az egyik felüljárón unottan kártyázó, vöröskeresztes egészségügyisek is magukra öltik a szemüveget, gázmaszkot, egyéb védőfelszereléseket. A rendőrség azonban csak nem akar előjönni a kordonok mögül – kivárásos taktikájuk végül működni látszik. Bár egyesek élelmet, vizet hordanak a skandáló tömegnek, az emberek lassan felszívódnak.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!