12°C Adalbert 2022. szeptember 27. 
– A program neve: Magyarország segít. Vajon miért segít?
– Több okból. Azért is, mert a magyar nagylelkű nemzet, bármennyire is megkérdőjelezzük ezt sokszor és rosszabbat gondolunk magunkról a valóságosnál. Két hónappal ezelőtt elvégeztünk egy kutatást a Hungary Helps programról, és megdöbbentő eredményeket kaptunk. Kiderült, hogy a magyarok háromnegyede úgy véli, a szenvedő emberekhez oda kell vinni a segítséget, nem a bajukat elhozni hozzánk. Ugyancsak a magyarok kétharmada rokonszenvez az üldözött keresztényekkel. Úgy gondolják, ez fontos ügy, amely megérdemli a támogatást. Magyarország azért segít, mert ezt jelenti a néplélek, ebben talán benne van a mi saját történelmünk, hányattatásunk, üldöztetésünk is. A másik ilyen indok lehet, hogy most van miből segíteni, évek óta stabilan nő a gazdaság, így sokan úgy érzik, másokhoz is oda tudunk fordulni. Ezért is segítünk egyrészt a külhonban élő magyar testvéreinknek, illetve a világ minden pontján élő, üldöztetést elszenvedő keresztényeknek.
– A kereszténység a közös nevező?
– Mondhatjuk így is. Kutatások szerint világszerte 245 millió keresztényt üldöznek a hite miatt. Ezt felismertük Magyarországon; ez az első ország, ahol kormányzati program indult a megsegítésükre. Időnként megkapjuk a kérdést, hogy ha már idehaza is vannak fejlesztésre váró területek, nélkülöző emberek, akkor mennyiben szolgálja a magyarországi embereket a külföldre irányuló támogatás. A válaszunk pedig az, hogy mi a segítséget visszük oda, ahol a baj van, nem a bajt hozzuk ide. Ez gazdaságosabb megoldás is, hiszen abból a pénzből, amelyből Európában fel lehet építeni egy házat egy migránscsalád számára, számításaink szerint a Közel-Keleten öt házat lehet felhúzni, olyan embereknek, akik egyébként, segítség nélkül esetleg elindulnának az öreg kontinens felé. Afrikában ugyanez a szám a tízet is eléri.
– Számos közel-keleti intézményen látható olyan táblácska, amely jelzi, mely külföldi ország támogatásából valósult meg a projekt, azaz hosszú távú befektetésként tekintenek az építkezésre. Magyarország azért segít, mert szolidáris, és egyben reméli, hogy a segítség kamatozni fog?
– Hasonló a helyzet, de mégis más. Valóban sok olyan tevékenységünk van, amely hasonlít más országok humanitárius tevékenységéhez, ráadásul mi új szereplők vagyunk ebben, és sokat tanulunk a tehetősebb nyugati államoktól. Vannak viszont olyan vonásai a programjainknak, amelyek magyaros megközelítést tükröznek és amelyekből kiderül, miként gondolkodunk a körülöttük levő világról. Mi például a közvetlen, helyszíni segítségnyújtás elvét követjük. Sok nyugati ország rábízza a pénzét valamely nagy nemzetközi ügynökségre, hogy hajtsák végre az elképzelt fejlesztéseket. Ezekben az esetekben a felmérések szerint az ügynökség saját magára költi az adomány akár egyharmadát is, az adományt pedig elterelik a legsérülékenyebb kisebbségi közösségektől a többségi társadalom felé.
– Tehát egy gazdag donorország odaadja a pénzt kórházépítésre, az bekerül egy nagy zsákba, s abból vesznek autót a miniszternek?
– Ennyire éles vádat nem fogalmaznék meg, de ha egy nagy, többoldalú segélyprogramba fizet be egy ország, akkor annak a nagy szervezetnek van egy rezsije, amelyből fenntartja magát. Ha az ügynökség helyi szereplőket von be, akkor a pénz elterelődik felőlük. Ez a politikai logika a többségi társadalom felé irányul. Ha már a magyar emberek pénzével gazdálkodunk, nem az ilyen nagy ügynökségeket akarjuk támogatni, hanem magukat a szenvedőket. Abban akarunk segíteni, amire ők kérnek minket, és legtöbbször egyszerűen otthon akarnak maradni, képesnek lenni ott megélni. Az elmúlt két és fél évben több mint 11 milliárd forintot helyeztünk el különböző segélyprojektek során. Sok vagy kevés-e ez? Németország 2018-ban 23 milliárd eurót fordított a migráció támogatására, a migránsok integrálására. Ez mutatja, mennyire másként ítéljük meg mi a helyzetet. Az üldözött keresztényeknek nemcsak a mindennapi szenvedést, népirtásokat, megalázásokat kellett átélniük, de azt is tapasztalhatták, hogy a kereszténynek hitt országoktól semmiféle támogatást nem kaptak. Ekkor pedig egy sokszor általuk nem is ismert, kis ország, Magyarország kinyújtotta feléjük, a szenvedő emberek felé a kezét, ez pedig visszaadta nekik a jövőbe vetett hitüket.
– A külföldi közösségek esetében ugyanúgy emberekről beszélünk, mint idehaza. Lehetséges-e, hogy Magyarország segít, s a jövőben azon kapjuk magunkat, hogy a srácok Gera Zoli-mezben fociznak Erbil ucáin?
– Nem is rossz ötlet! Van kétféle ösztöndíjprogramunk, amelyek azt célozzák, hogy a fejlődő országok tehetséges fiataljai a magyar egyetemi képzés után hazatérve gyarapítsák saját közösségüket, s egyúttal Magyarország „kis nagykövetei” is legyenek. Az ő képzésük a diplomáciai-gazdasági-kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez is hozzájárul. A Stipendium Hungaricum alapvetően nyitott minden fejlődő partnerország fiatalja számára, aki érdeklődik a magyar továbbtanulás iránt. Ennek ikerprogramja az Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak. Nevéből is kiderül, hogy olyan fiatalokat várunk, akik tagjai a fenyegetett keresztény közösségeknek például a Közel-Keleten vagy Afrikában. Két feltételnek kell megfelelniük. A tanulmányi feltételnek, azaz képesek legyenek hasznosítani a megszerzett tudásukat, a másik követelmény pedig az, hogy a program végeztével térjenek haza, és saját közösségükben kamatoztassák tudásukat. Utóbbi program három évvel ezelőtt kezdődött, jelenleg 250 ilyen ösztöndíjasunk van.
– Van kapcsolat az egyházzal is?
– Igen, természetesen. Magyarországon kiváló kapcsolatokat ápolunk a keresztény egyházakkal, számos újjáépítési programunk van szerte a világon. Olyan országokban, mint Irak, Szíria, Jordánia, Libanon, Nigéria, Etiópia vagy Kongó, több helyen is a magyarországi egyházakkal közös támogatási projektben veszünk részt. Legjobb példa: Észak-Irakban a magyar állam hozzájárulásával és a magyar katolikus hívek adományainak segítségével építettünk fel egy iskolát a menekült gyerekek számára a helyi káld katolikus közösségnek. A magyar református egyházzal szíriai, örmény, illetve arab nyelvű református közösségeket támogatunk, az evangélikus egyházzal közösen pedig Nigériában, a Boko Haram terrorszervezet áldozatain segítünk. Van egy olyan téves nézet, miszerint a magyar kormány a helyben maradást támogatja, a római katolikus egyház pedig a migrációt. Márpedig számos olyan egyházi szervezet van, amely az üldözött keresztények megsegítésére jött létre, például az Aid to the Church in Need, a Szükséget szenvedő egyház alapítvány. Ez a szervezet egy év alatt annyi pénzt fordít a hívek helyben maradásáért, mint a magyar program eddigi két és fél év alatt összesen. Ez is mutatja a katolikus egyház elköteleződését a helyben maradás mellett. Mi migrációellenesek vagyunk, de azokat, akik bajban vannak, akiknek az életét kell megvédeni és jogszerűen eljutnak Magyarországra, mint az első biztonságos országba, azoknak természetesen segítünk a genfi egyezmények értelmében és az általános emberi irgalom szellemében. Ferenc pápa egy alkalommal azt mondta, a legjobb megoldás a humanitárius válságok kezelésére a helyben való segítségnyújtás, hogy az embereknek el se kelljen indulniuk a szülőföldjükről.
– Vannak-e reakciók a megsegített közösségek részéről?
– Egy észak-iraki település a Ninivei-fennsíkon új nevet tett a régi neve mellé. Tell-Aszkuf káld keresztények által lakott falu volt, amíg az Iszlám Állam terrorszervezet meg nem támadta. Aki nem tudott elmenekülni, azt megölték. A dúlás során 900 ház sérült meg, a templomot lőgyakorlatra használták a terroristák. A Hungary Helps egy 580 millió forintos adományt juttatott a közösségnek, amelyből gyakorlatilag újjá tudták építeni a falut. Ezt követően az 1300 elmenekült családból ezer visszatért. Hálából a település felvette a Magyarország leánya melléknevet. 2004 óta az iraki keresztények létszáma az akkori egyötödére csökkent, így Magyarország tudott segíteni abban, hogy egy településen megmaradjanak és visszatérjenek a Krisztust követő emberek. Mi megmutattuk így azt, hogy igenis meg lehet menteni ezeket az embereket. A szíriai Aleppó városában életkezdési támogatást kapnak keresztények az elpusztított, újjáépítendő keleti városrészben. Egy év alatt 120 család részesült a támogatásban és tért vissza a városba.
