A „rossz tanulóké” lehet az uniós zöldpénzek java

Csepp a tengerben a 2050-es klíma­semlegesség eléréséhez eddig ígért uniós pénzösszeg – erről Steiner Attila beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Az uniós ügyekért felelős államtitkár szerint Magyarország már megkezdte az Európai Bizottság kritériumrendszerének vizsgálatát, hogy mielőbb azonosíthatók legyenek a zöldpénzekre jogosult magyar régiók. Az államtitkárt arról is kérdeztük, hazánk miért utasítja el makacsul, hogy az EU-s kifizetéseket a jogállamisági kritériumokhoz kössék.

Steiner Attila: Nem akarjuk, hogy az energia ára a három-négyszeresére növekedjen Fotó: Szeidl Mariann

– A múlt évet az európai választások határozták meg, de idén is mozgalmas évre készülnek Brüsszelben. Melyek az előttünk álló legfontosabb kihívások?

– Először is fontos kiemelni, hogy az elmúlt fél évben teljesen új intézményi ciklusba léptünk. Az átmeneti időszakban az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács biztosította a stabilitást, miközben az Európai Parlament képviselőinek 60 százaléka lecserélődött, az új Európai Bizottság pedig végül kis késéssel, decemberben kezdte meg működését. A brexit ügyében is csak múlt év végén kaptunk valamennyi bizonyosságot. Úgy gondolom, hogy 2020 a többéves pénzügyi keret mellett már a bizottság új, konkrét javaslatairól fog szólni, például az Európai zöldmegállapodás és a migráció ügyében.

– Úgy tűnik, az Európai zöldmegállapodás tematizálja a bizottság munkaprogramját. Mennyire reálisak az elvárások klímaügyben?

– Eddig a vitában egy olyan tendencia érvényesült, hogy a tagországok egymásra licitálnak: ki tud nagyobbat mondani a klímaügyben – függetlenül attól, hogy ki mit tett le az asztalra. Mások – kifejezetten a visegrádi államok – elvégezték a leckét, mégis fekete báránynak kiáltották ki őket csupán azért, mert kérdéseket tettek fel a megvalósítással kapcsolatban. Magyarország nagyon jó számokat mondhat magáénak: 1990 óta 32 százalékkal csökkentettük a szén-dioxid-kibocsátásunkat, miközben gazdasági növekedést produkáltunk. A szomszédos Ausztriában – egy klímabarátnak elkönyvelt országban – eközben négy százalékkal emelkedett a kibocsátás. Mindenesetre azt gondolom, hogy a licitverseny helyett a klímasemlegességhez vezető konkrét lépések lesznek igazán fontosak. Itt a fenntarthatóság, az ellátásbiztonság és a megfizethetőség az uniós energia- és klímapolitikát meghatározó három pillér, amelyeket figyelembe kell venni. Ha ebben a háromszögben drasztikusan elmozdulunk a fenntarthatóság irányába, márpedig a bizottsági tervek ezt mutatják, az óhatatlanul hatással lesz a másik két dimenzióra. Magyarország nem fogadja el azt a megoldást, hogy az energia ára három-négyszeresére növekedjen, mi a lakosság érde­keit akarjuk védeni. A nagy szennyezőknek kell fizetniük.

– Nemrég nyilvánosságra hozták az Európai zöldmegállapodás finanszírozására vonatkozó bizottsági terveket. Mekkora segítség hazánknak az Igazságos átmenet alapból juttatandó körülbelül 92 millió euró?

– Az Igazságos átmenet alap a bizottsági javaslatcsomag egyik pénzügyi eszköze, amelyben mintegy 7,5 mil­liárd euró áll majd rendelkezésre. Összehasonlításképp: a magyar kormányzat csak a magyar klímasemlegesség árát ­2050-ig összesen mintegy 150 milliárd euróra becsülte. És Németországról vagy Lengyelországról még nem is beszéltünk. A kezdeményezés jó, de azt gondolom, hogy a 7,5 mil­liárd euró csepp a tengerben.

Steiner Attila: Nem akarjuk, hogy az energia ára a három-négyszeresére növekedjen
Fotó: Szeidl Mariann

– Frans Timmermans európai bizottsági alelnök a strasbourgi felszólalásában azt kérte a tagállamoktól, hogy mérjék fel, mely régióknak van szükségük a zöldpénzekre. Magyarország már megkezdte ezt?

– Most elemezzük a bizottság kritériumrendszerét, csak ezután tudjuk azonosítani pontosan az érintett régiókat. Alapvető probléma, hogy az Igazságos átmenet alapból várhatóan a rossz tanulókat díjazzák, tehát mi, magyarok hiába zártunk be eddig szénerőműveket és csökkentettük a szén-dioxid-kibocsátásunkat, a pluszpénzek java végül a nem jól teljesítő tagállamokhoz juthat. Lengyelország speciális eset a szénalapú villamosenergia-termelés dominanciája miatt, de Németország talán érdekesebb példa: a németek politikai döntésének következménye volt, hogy az atomenergia kivezetése miatt szénerőműveket indítanak be. Most pedig Brüsszelből kapnak majd további pénzt, hogy bezárják ugyanazon erőműveket, holott az emissziócsökkentéshez már rendelkeznek kiépített atomerőművi kapacitásokkal. Az atom az egyik legtisztább, legkörnyezetkímélőbb energiatermelési technológia.

– Mennyire érdemes osztogatni a zöldpénzeket, amíg nincs keretköltségvetés 2021–2027-re?

– A bizottság álláspontja szerint az Igazságos átmenet alap mindenképp többletforrást jelent. Magyarországnak pedig érdeke, hogy ez valóban így legyen. Nem szeretnénk, ha a kohéziós, illetve a közös agrárpolitika kárára finanszíroznák az Igazságos átmenet alapot; e két hagyományos politika is további forrásokra szorul. Olyan célokat is támogatunk a segítségükkel, amelyek a zöldügyet is segítik. Jó agrárpolitika nélkül klímasemlegességről sem beszélhetünk. A kohéziós alap pedig most is számos közlekedési és fenntarthatósági projektet finanszíroz. Így ezeket a forrásokat a továbbiakban inkább növelni kellene. Ez a Kohézió Barátai országcsoportnak az érdeke; ebbe nem kevesebb mint 16 tagállam tartozik.

– A finn EU-elnökség keretköltségvetési tervezete meglepően szűkmarkú.

– A javaslat valóban sajátos volt, nem is nevezném elnökségi, sokkal inkább finn tervezetnek. Helsinki csak olyan fejezetekben emelte a kifizetésre szánt összegeket, amelyek előnyösek számára. A bizottság is kritizálta a javaslatot: nem lehetett volna finanszírozni belőle az EU-s szakpolitikákat. A kulcskérdés, hogy a már említett Kohézió Barátai csoport vagy a nettó befizető tagállamok érvényesítik-e jobban az érdekeiket.

– A finn elnökség a kifizetések jogállamisági kritériumokhoz kötéséhez is makacsul ragaszkodott. Hazánk számára ez miért nem lenne elfogadható?

– Mert az EU pénzügyi érdekeinek védelmét mosnák össze a jogállamiság kérdésével. Mi a szerződések talaján állunk, a tagállamokat megillető forrásokat nem lehet politikai alapon csökkenteni. Most pedig ez a terv: valójában a bevándorláspártiak akarják megbüntetni Magyarországot, és ehhez „a jogállamiságot” használják varázsszóként. Ha jönne egy kormány, amely befogadná a migránsokat, máris eltűnne a jogállamisági probléma. Mi is befizetünk az uniós kasszába, így Magyarországnak is érdeke, hogy a kifizetések minél hatékonyabban történjenek. Erre egyébként már megvannak a megfelelő uniós mechanizmusok: amennyiben például az Európai Bizottság bármilyen problémát lát, felfüggeszthet kifizetéseket. Nyugat-Európában nem ismerik kellőképp ezeket a már létező eszközöket. Tartalmi és magas szintű vita amúgy sem folyt eddig a jogállamiságot a költségvetési kifizetésekkel összekötő mechanizmusról.

– Ennél több konkrétumot tartalmaz a bizottság új, átfogó jogállamisági mechanizmusa?

– Ez intézményközi kérdés is, hiszen valamennyi uniós intézmény vezető szerepet szeretne magának a jogállamisági eljárásokban. Jelenleg úgy látom, hogy leginkább politikai eszközt akarnak létrehozni, és nem az összes tagállami gyakorlatot összehasonlító, jogi természetű párbeszédet folytatunk. Utóbbinak lenne értelme, de így, hogy folyamatosan szankciókról beszélünk, gyakorlatilag ellehetetlenül a tisztességesség és az objektivitás. Hangsúlyozom, ha látjuk a garanciákat az igazságos, kormányközi alapra épülő eljárásra, akkor partnerek leszünk benne. Nekünk is lennének jó ötleteink, hogy mit lehetne megvizsgálni más, például nyugat-európai tagállamokban. A kettős mércét viszont nem fogadjuk el.