A hatalmas épületegyüttes évtizedekig „az elnyomás bástyája” volt, 1990. január 15-i „békés ostromához” pedig igen nagy bátorság kellett – emelte ki a német államfő ünnepi beszédében.
Rámutatott, hogy 1990 elején, a berlini fal ledöntése után csupán néhány héttel még sok minden bizonytalan volt, az NDK utolsó időszakát a „káosz” jellemezte. Így nem lehetett tudni, hogy az összeomló rezsim emberei miként reagálnak majd a civilek megmozdulására, az viszont lehetett tudni, hogy vannak fegyvereik.
Azonban a „békés forradalmárok” nem hátráltak meg, és bátorságuknak köszönhető, hogy a Stasi iratanyagának jó része fennmaradt és az újraegyesített Németország közös örökségévé válhatott. Ezeknek a civileknek, és az NDK utolsó – már szabad választás révén felálló – parlamentje képviselőinek köszönhető az is, hogy az akták, „a jogtalanság e keserű bizonyítékai a nagy ellenállás dacára megnyíltak mindenki előtt” – mondta Frank-Walter Steinmeier.
Hozzátette, hogy a Stasi-akták megnyitása „mélységesen demokratikus”, lépés volt, de „nagyon fájdalmas” is, mert az iratok révén kiderült, mennyire mélyen hatolt be a rendszer az emberek életébe, hogyan mérgezett meg barátságokat és tett tönkre családokat.
Mint mondta, a történelem „nem ér egyszerűen véget”, hanem hosszú távon hat, ezért nem szabad megfeledkezni a múltról. A felejtés veszélyességét mutatja az is, hogy három évtizeddel a Stasi-székház ostroma után Németország olyan időszakot él meg, amelyben „a tekintélyelvűség új vonzerőre tesz szert és támadások érik a liberális demokráciát”.
Ezért is oly fontos a múlt tanulságainak levonása, ami csak akkor lehetséges, ha ismert, hogy hogy mi és miért történt. „Ez a tudás fájdalmas, de szükségünk van rá, hogy éberek lehessünk és meg tudjuk védeni demokráciánkat” – mondta a német államfő.
A berlini Stasi-székházban és a minisztérium vidéki, regionális központjaiban nagyjából 110 folyókilométernyi akta, 1,7 millió fénykép, mikrofilm és dia, és csaknem 30 ezer film- és hangfelvétel mellett nagy mennyiségű összetépett iratot is találtak, a megsemmisítésre előkészített dokumentumok több mint 15 ezer dobozt és zsákot töltöttek meg.