Névtelenül nyilatkozó európai és amerikai kormányzati források is arról számoltak be, hogy úgy vélik, Irán nem akart túl nagy kárt okozni, nehogy tovább fokozódjon a konfliktus, ugyanakkor megtorlatlanul sem hagyhatták a tábornokuk halálát. Nem értett ezzel egyet Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője, aki úgy vélte, az irániak nagyon is rombolni és ölni akartak.
Az biztos, hogy hiba lenne lebecsülni a perzsa államot, az elmúlt években többször bizonyították, hogy képesek távolról telibe találni egy célpontot. Mint az a grafikánkból is látszik, a szankciók tépázta irániak katonai ereje nem mérhető az amerikaihoz, Teheránnak ezért esze ágában sincs hagyományos háborúba keveredni. A perzsák ütőerejét elsősorban a rakétaarzenáljuk adja.
Ezek az Egyesült Államokat még nem képesek elérni, de a térségbeli bázisait és szövetségeseit olyan rakétaesővel boríthatnák be, melyet egyetlen védelmi rendszer sem képes maradéktalanul elhárítani.
Számolni kell a gyors és mozgékony haditengerészetével is. Szemtől szembeni küzdelemben ezek alulmaradnának, de az üss és fuss taktikával sok kellemetlenséget okozhatnának az ellenfélnek. Több ezer vízi aknájuk is van, így a világ jelentős olajforgalmát bonyolító Hormuzi-szoros lezárása vagy akadályozása nem jelenthetne problémát.
Éppen Szolejmani hagyatékát felhasználva óriási fenyegetést jelentenének a különféle külföldi síita szövetségesek. A háború Iránnal egyben háborút jelent a libanoni Hezbollahhal, az iraki síita milíciákkal, a szíriai kormánnyal, a jemeni húszikkal, a palesztin szélsőségesekkel is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!