Az amerikai választásra vár a teheráni elit

Elsöprő győzelmet arattak a Nyugat-ellenes keményvonalas erők az iráni parlamenti választásokon. Az alacsony részvételi arány ugyanakkor azt jelzi, korántsem elégedett mindenki a teheráni vezetéssel. Az igazi erőfelmérő a 2021-es elnökválasztáson következik.

Mint a népmesében, nyertek is a keményvonalas erők az iráni parlamenti választásokon meg nem is. Egyrészről örülhettek, hiszen a 290 fős törvényhozásból nagyjából 200-at foglalhatnak el, Teheránban például mind a harminc mandátumot ők szerezték meg. Másrészt viszont komolyan megkérdőjeleződött legitimációjuk, ugyanis mindössze 42,57 százalék körüli volt a részvételi arány, a fővárosban csak minden negyedik ember ment el szavazni. Hiába nevezte vallási kötelességnek a szavazást Ali Hámenei legfőbb vezető, hiába hosszabbították meg öt órával az urnazárást, így is a legalacsonyabb részvételt mérték az 1979-es iszlám forradalom óta. Beszédes, hogy négy évvel ezelőtt még 62 százalék adta le a voksát.

Hogy mi volt az oka az érdektelenségnek? Az ajatollah szerint emögött is a külföldi erők mesterkedése állt, akik képesek voltak még a koronavírussal is ijesztgetni, hogy elriasszák az embereket az urnáktól. A perzsa államban néhány hete valóban felütötte a fejét a kór, a hivatalos statisztikák szerint eddig 61-en fertőződtek meg és tucatnyian veszítették életüket a járványban. Elemzők szerint azonban a távolmaradásban legalább annyira közrejátszott, hogy a Nyugattal egy fokkal barátságosabb viszonyra törekvő reformer tábor ezúttal még közös listát sem állított, lényegében bojkottra buzdította híveit. Ráadásul a voksolás előtt az Őrök Tanácsa majd hétezer jelöltet tiltott el az indulástól. Ez ugyan nagyságrendileg megegyezik az előző választások gyakorlatával, azonban ezúttal főként a reformereket sújtották.

Az iráni parlament szerepe meglehetősen korlátozott, főként az elnök jogkörének szűkítését vagy bővítését érinti. A reformistákat erősítő jelenlegi államfő, Haszán Róháni körül azonban már így is egyre fogyott a levegő. Miután az Egyesült Államok kilépett a 2015-ben tető alá hozott úgynevezett atomalkuból – ami a perzsa állam nukleáris programját korlátozta az országot sújtó szankciók eltörléséért –, majd idén januárban Bagdadban likvidálta a Forradalmi Gárda tábornokát, Kászem Szolejmanit, ismét felerősödtek a Nyugat-ellenesebb keményvonalas hangok. A parlamenti választás most inkább annak volt az erőfelmérője, hogy ki győzedelmeskedhet a jövőre esedékes iráni elnökválasztáson. Egyelőre valószínűleg a keményvonalasok is kivárnak: az atomalku megmentése – ha egyáltalán lehetséges – nagyban függ attól is, hogy a tengerentúlon Donald Trump idén novemberben tud-e újrázni vagy ismét egy demokratával kell egy asztalhoz ülni. A szankciók hatásait a lakosság a saját bőrén érzi. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap a tavalyi évre egyaránt kilenc százalék körüli GDP-csökkenést becsült, ennél csak Venezuela és a háború sújtotta Líbia teljesített rosszabbul. Közben a munkanélküliség a hivatalos, kozmetikázott statisztikák szerint is 10,8 százalékos, miközben az infláció meghaladta a negyven százalékot.