Expedíciók a magaslatokon élő hüllőkhöz

A veszélyeztetett görög karsztvipera védelmére alkalmas területekről szóló tanulmány jelent meg a múlt héten. Az Albániában és Görögországban élő fajról szóló szöveg – ami meglepően széles érdeklődést váltott ki – első szerzője Mizsei Edvárd, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa.

Egyre fogy a táplálékuk Fotó: Mizsei Edvárd

A Görögországban és Albániában lévő Píndosz-hegységben honos vipera a tengerszint felett 2000 méteres magasságban, teljesen izolált hegycsúcsok sziklagyepjein él. Ezek az élőhelyek a leghidegebbek és legmagasabban fekvők ebben a régióban, ezért a faj alkalmazkodott a hideg környezethez és különösen érzékeny a klímaváltozásra. Éppen emiatt a hegyvidékek felmelegedése az Ökológiai Kutatóközpont új kutatása szerint a kihalás szélére sodorhatja a görög karsztviperát. Az apró mérgeskígyó már most Európa leginkább veszélyeztetett csúszómászóinak egyike.

Amellett, hogy a hegyi pásztorok olykor agyonütik a viperákat attól való félelmükben, hogy azok megmarják juhaikat, a hüllőre a klímaváltozás okozta emelkedő hőmérséklet és növekvő szárazság jelenti a legnagyobb fenyegetést. Az emelkedő hőmérséklet hatására nyáron napközben már most túl meleg van a viperának, ami negatívan hat a táplálkozására és a szaporodására. Az előrejelzések szerint az évszázad során tovább folytatódik a hőmérséklet emelkedése. A hegyeknek otthont adó Mediterrán-medence pedig várhatóan jelentősen szárazabbá válik a következő évtizedekben, mivel a becslések szerint csökken a csapadék gyakorisága és mennyisége.

A faj fennmaradását veszélyezteti az életterének csökkenése – elsősorban az élőhelyek túllegeltetése –, emiatt egyre kevésbé találnak menedéket a ragadozók elől. Tetézi a bajokat, hogy a hüllő táplálékául szolgáló fürgeszöcskék és sáskák száma jelentősen visszaesik. Az Oryx című tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint – a publikáció első szerzője Mizsei Edvárd, az Ökológiai Kutatóközpont PhD-hallgatója – a veszélyeztetett kígyófaj hegyvidéki élőhelyeinek kilencven százaléka válhat lakhatatlanná a 2080-as évek végére.

Egyre fogy a táplálékuk
Fotó: Mizsei Edvárd

– Már az egyetem előtt a hüllők, főként a kígyók érdekeltek, és nem telt sok időbe, hogy a természetvédelem és az azt megalapozó kutatások felé forduljak. A görög karsztviperával kapcsolatos kutatásokat Albániában kezdtük a Magyar Természettudományi Múzeum botanikusainak nyomában járva, majd amikor már elég adatot sikerült gyűjtenünk, a délalbán hegyek után Görögországban folytattuk a terepmunkát. Az elmúlt évtizedben mintegy negyven expedíciót indítottunk a vipera élőhelyeire, és közben fokozatosan kialakultak a helyi kapcsolataink. A szóban forgó cikknek három görög és egy albán társszerzője is van a magyar kollégák mellett, de inkább magyar, mint nemzetközi kutatás – tájékoztatott Mizsei Edvárd.

A globális hőmérséklet-emelkedés – úgy tűnik – megállíthatatlan. Mit lehet tenni, hogy megvédjük ezt a hüllőt? Mizsei Edvárd szerint a klímakutatók több forgatókönyvet is kidolgoztak, hogyan változhat a hőmérséklet a következő évtizedekben: mindegyik egyetért abban, hogy az emelkedni fog. A kutatásuk alapján nagy területen válik a viperának alkalmatlanná a jelenlegi élőhelye, de vannak olyan területek, ahol erős valószínűséggel fennmaradhat a faj. Elsősorban ezen élőhelyek megőrzése a fontos, ahol egyébként a kígyó várhatóan magától magasabbra fog költözni. A feltehetően kipusztuló állományokból pedig érdemes lehet létrehozni egy zárt téri tenyésztési programot, ahogyan ez történt hazánkban a rákosi vipera megmentésekor.

A viperák megmentése érdekében – a kutatók javaslata alapján – figyelmet kell fordítani az élőhelyek minőségének javítására, a zavaró tényezők csökkentésére, az emberek tájékoztatására. Az elmúlt években több kampányban tájékoztatták a helyieket. Posztereket készítettek Albánia kígyóiról, amelyeket több száz helyi iskolában függesztettek ki, a pásztoroknak pedig rövid kiadványokat osztottak. Az állattenyésztők hosszú távú érdeke, hogy a legelői­ket ne hasznosítsák túl. – A tudatos, fenntartható legeltetés hozzájárulhat a vipera fennmaradásához. Természetesen szükséges a szemléletformálás folytatása is, mert a hosszú távon ható pozitív változások csak így érhetők el – üzeni a kutató.