Az első hetekben nehezen talált hatékony választ az EU

Jelentősen növelnie kell a járvány miatt az EU gazdasági mozgásterét, a közösség ezért valószínűleg hitelt vesz fel – erről is beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban Zupkó Gábor. Az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetőjét a járvány elleni közös fellépésről, és egy újabb hullám elleni felkészülés szükségességéről is kérdeztük.

„A legkedvezőbb hitelt akarjuk felvenni” Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen korábban arról beszélt, hogy szükség van egy gazdasági mentőcsomagra, egy európai Marshall-tervre. Pontosan hogyan épülne fel ez a csomag?

– Az Európai Unió számára ez egy komoly kihívás, hiszen mind a tagországokat, mind a polgárokat érzékenyen érinti. A koronavírus járvány nemcsak egy egészségügyi kihívás, hanem áttételesen komoly hatása van a gazdaságra, munkahelyekre, és persze egyéni sorsokra is. Ebben a helyzetben az Európai Uniónak egyrészt a meglévő hatáskörei és költségvetési keretei között azonnali intézkedéseket kell tennie, másrészt szerepet vállal az újjáépítésben is. Iránymutatást ad a járványintézkedések megfontolt megszüntetésére, másrészt a gazdaság újraindításában is komoly és kiemelt szerepet kíván játszani. Az újjáépítési csomag fontos eleme az a gazdaság-helyreállítási intézkedési terv, ami a következő hétéves költségvetési keretre épül majd. Hogy pontosan ennek részletei mikor jelennek meg, még nem ismert. A Bizottság jelenleg is dolgozik a terv elkészítésén, a helyzetre való tekintettel a szokásosnál is alaposabb egyeztetéseket végzünk. Az ugyanakkor tudható, hogy jelentősen növelné a 2021-ben induló költségvetési időszak ambícióját a Bizottság. Az a cél, hogy a ciklus elején jelentős források álljanak rendelkezésre az újjáépítéshez. Az idén lezáruló költségvetés az uniós gazdasági teljesítménynek, a GNI-nak az 1,2 százaléka, a következő ciklus az eredeti tervek szerint 1,14 százalék körüli összegről szólt.

Az egyik elképzelés szerint a válság miatt ez az első néhány évben 2 százalékos nagyságrendűre emelkedne. Ennek egyik forrása lehetne, hogy a tagállamoktól kapott garanciákra építve, az Európai Bizottság hitelt vesz fel. Ennek előnye az, hogy az EU, mint közösség jóval könnyebben és olcsóbban juthat hozzá forrásokhoz, mintha ezt a tagországok külön-külön teszik. A javaslat arról is fog szólni, hogy ennek mekkora része lesz az, ami támogatásként, melyik kedvező hitelként áll majd a tagországok rendelkezésére az újjáépítéshez.

– Kitől fogja felvenni az unió ezt a hitelt?

– Ez a javaslat még nem született meg, de benne van az előzetes gondolkodásban. Nyilvánvalóan a legkedvezőbb feltételek mellett kívánja felvenni a Bizottság a hitelt, különböző piaci forrásokból. Mivel az Európai Uniónak összességében a hitelképessége sokkal kedvezőbb, mint az egyes tagállamoknak, ez nyilvánvalóan jóval olcsóbbá teszi a finanszírozás lehetőségét.

– Mely piaci szereplők jöhetnek szóba a hitel felvételekor?

– Erről még korai beszélni. Várjuk meg a javaslat részleteit. A forrás a pénzpiacról kerül majd bevonásra, de ehhez előbb el kell jutnunk odáig, hogy egy ilyen típusú konstrukció kérdésében egyetértés legyen. A párbeszéd már zajlik, a téma már felmerült a tagországok vezetőinek legutóbbi videókonferenciáján, a Bizottság javaslatába így bekerülhet. Mivel azonban a dokumentum még nincs az asztalon, ennek részleteiről még korai lenne beszélni.

– Van határidő arra vonatkozóan, hogy ezt a javaslatot mikor fogja közzétenni az Európai Bizottság?

– Erre nincs pontos határidő, de nagyon igyekszünk. Olyan javaslatot kell letennünk az asztalra, ami mindenki számára elfogadható, ezért nagyon fontosnak tartjuk a gondos előkészítést, az előzetes egyeztetést. Fontos, hogy ebben ne egy elhúzódó vita legyen, hiszen ebben a kérdésben viszonylag gyorsan kell dönteni.

– Az Európai Unió eddig is több forrást felszabadított, ezekből Magyarország is részesült. Pontosan hogyan történt eddig a járványügyi kármentés?

– Az elmúlt hónapokban komoly szolidaritás mutatkozott meg az egyes tagországok között. Többek között különböző egészségügyi felszerelések biztosításában, betegek átadásában a tagországok segítették egymást. Magyarország is segített például Olaszországnak a legnehezebb pillanatokban felszerelésekkel, részt vett harmadik országokból uniós polgárok hazaszállításában és uniós támogatással is érkeztek haza magyar polgárok. Ez az együttműködés jóval több, mint az uniós intézmények intézkedései, igazi európai közösségi szolidaritást tapasztalhatunk. Ugyanakkor hatáskörükön belül az EU intézményei is részt vettek a károk enyhítésében. Ilyen például az egységes piac fenntartása, aminek akkor is működnie kell, ha a polgárok számára a határok zárva vannak. Az áruk, az egészségügyi berendezések szállításában az első hetekben voltak fennakadások, de itt jelentkezett a Bizottság koordinációs szerepe, zöldfolyosókat alakítottunk ki. Az engedélyhez kötött állami támogatásokban pedig, átmeneti jelleggel, sokkal rugalmasabb szabályokat vezetett be az Európai Unió. Ezzel a lehetőséggel élt Magyarország is, különböző méretű vállalatoknak állami támogatási lehetőségeket nyitott meg. Az Európai Bizottság arra is törekedett, hogy a még le nem kötött uniós támogatási forrásokat a tagállamok ott használhassák fel, ahol a járvány elleni küzdelemben a legfontosabbnak tartják. Ezenkívül az uniós támogatásoknak az Európai Bizottság által korábban folyósított előlegeivel nem idén, hanem csak évek múlva kell elszámolni,, míg az idei évben járó előlegeket a Bizottság az eredetileg tervezettnél korábban átutalta. Magyarországnak például mintegy 500 milliárd forintnyi többlet likviditás áll rendelkezésére melyet a válság legsúlyosabb hónapjaiban kell elszámolnia. Továbbá vakcinákra, kutatás-fejlesztésre 380 millió eurót csatornázott át a Bizottság a kutatásfejlesztési alapból. A költségvetési tartalékból pedig létrehozott egy hárommilliárd eurós keretet, ami kifejezetten a tagállami egészségügyi rendszerek támogatását kívánja szolgálni. Ezen belül megkezdődött egy tartalékalap feltöltése, ami az egészségügyi berendezések uniós készletét hozza létre, amire hosszabb távon is szükség lehet. Ezek a források nem újak, hiszen a jóváhagyott, az idén lezáruló hétéves költségvetési keretből álltak rendelkezésre, mivel uniós költségvetési források a semmiből nem keletkeznek.

„A legkedvezőbb hitelt akarjuk felvenni”
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Mindezen túl, az egészségügyi berendezések beszerzésének koordinálás központosításában is részt vállalt a Bizottság, jóval kedvezőbb feltételeket biztosítva a tagországoknak. Eddig három ilyen megállapodás született, a szerződések most kerülnek aláírásra. Az EU hozzájárult továbbá ahhoz a globális kezdeményezéshez, aminek eredményeként 7,4 milliárd euró válhat elérhetővé kutatásokra, vakcinafejlesztésekre. A gazdaság újraindítását illetően pedig megemlíthetjük a rövidített részmunkaidőben dolgozó munkavállalók fizetés-kiegészítését biztosító uniós hitelkeretet, ami teljes gazdasági szektorok megmentését szolgálhatja. Bízzunk benne, hogy nem alakul ki újra ilyen helyzet, de meg kell teremtenünk annak a hátterét is, hogy a Bizottság hatékonyan tudjon segíteni egy olyan esetben, amikor az egész Unió területén felmerül egy hasonló válság a jövőben. El kell gondolkodnunk, hogy milyen központi tartalékalapokat kell létrehoznunk.

– Az Európai Unió tehát a jövőben központosítva lépne fel a hasonló járványhelyzetekben. A mostani válságban azonban a közösség nem tudott egységesen fellépni.

– Ezt nem nevezném központosításnak. Például a határvédelem nemzeti hatáskörben van, ugyanakkor született egy döntés, miszerint a közös határokat védő uniós ügynökség, a Frontex, rendelkezik egy közös személyi és technikai tartalékkal, ami szükség esetén gyorsan bevethető. Az egészségügyi területen ez hiányzott, mivel eddig, a közelmúltban nem jelentkezett olyan súlyos, akut egészségügyi kihívás, amely egész Európát szinte egyszerre érintette. Ezért most elkezdődött arról egy gondolkodás, hogyha nem is központosítunk hatásköröket, de létrehozunk tartalékokat. Ez nemcsak a tagországok, de az uniós intézmények számára is szokatlan kihívás volt.

– Még a járvány előtt központi vita volt, hogy a jobban integrált, vagy a nagyobb függetlenséget élvező tagországokkal bíró Unióra van-e szükség. Merre mozdította el ezt a vitát a koronavírus?

– Ez nemcsak politikailag, de a hatékony működés szempontjából is nagyon érzékeny pont. Hiszek abban az alapelvben, hogy a különböző problémákat mindig azon a legalacsonyabb szinten kell megoldani, ahol hatékony válasz található rá. Vannak kérdések például, melyekre önkormányzati szinten lehet a legjobb választ adni, hiszen ott ismerik a helyi viszonyokat, szempontokat. De vannak olyan problémák is, melyeket európai szinten, együtt lehet a leghatékonyabban kezelni. Utóbbira kiváló példa a klímaváltozás, vagy az egységes piac működtetése. Az egészségügy tagállami hatáskörbe tartozik, amit most az Unió végez, ha szabad mondani, az finomhangolás. Nem hallottam olyat, hogy bármelyik uniós tagállam javasolta volna, hogy teljesen egységes legyen az egészségügyi rendszerek irányítása. Arról viszont zajlik egy vita, hogy legyenek olyan eszközök, melyek válsághelyzetben mozgósíthatók. Az én szememben ez finomhangolást jelent. Látnunk kell azt is, hogy az európai politikai rendszer kompromisszumokra épül. A rendszeren belül óriási változások nem várhatóak a következő időszakban.

– Van tudomása olyan hiteles felmérésről, amely az európai polgárok véleményéről számol be?

– Még nem láttam ilyen felmérést, de ha megszületik, szívesen megosztjuk ennek eredményeit. Tisztában vagyunk azzal, hogy az európai polgárok választ várnak a különböző kihívásokra. Az első hetekben nehéz volt hatékony választ találni, hiszen váratlan kihívással kellett szembenéznünk, ráadásul az uniós intézmények eszközrendszere az egészségügyi válaszadásra rendkívül korlátozott volt. Végül azonban beindult az együttműködés, az EU-nak a tagországokkal együtt sikerült közös és koordinált választ adnia. Fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy az európai polgárokért van az Unió, másrészt arra, hogy az EU nem egyenlő az európai intézményekkel, a tisztviselőkkel. A hatékony választ ebben a válságban is csak együtt tudták megadni az intézmények és a tagországok. Az Európai Unió ugyanis végeredményben mi mindannyian vagyunk.

– Mi a tapasztalatuk: a járvány az Európai Unió integrációját, vagy éppen szétzilálását erősítette?

– Ezt egyelőre korai megítélni. A válság elején nagyon sok kritikus hang hallatszott, ezek egy része azonban meg nem értésből, vagy az uniós intézményrendszer hiányos ismeretéből származott, politikai felhangot nem is merek feltételezni... Az Unió azokkal az eszközökkel tudott élni, melyek valóban a rendelkezésére álltak. Később, miután szembesültünk a válsággal, megjelentek a szolidaritási akciók, szép gesztusok. Az a vita velünk marad, hogy mennyire kell központosítottnak, vagy éppen tagországinak lennie az intézkedéseknek. Úgy látom, hogy abban van egyetértés, hogy bizonyos központi tartalékokat érdemes létrehozni, a válságkezelési alapokat megerősíteni a későbbi, eredményesebb fellépés érdekében. Egyes kulcsterületeken megfontolandó Európa stratégiai önállóságának növelése, és valószínűsíthető, hogy a járvány nyomán az európai gazdasági szereplők is elgondolkoznak a hosszú, földrészeken túlnyúló ellátási, beszállítói láncok átalakításán. A válság tapasztalatainak alapos értékelésére azonban több időre lesz szükségünk. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a kezdeti reakciók után a koordinált együttműködés vált a normává: a tagállamok segítik egymást, az uniós intézményrendszer pedig hatékonyan működik.

– A bizottság korábban arra kérte a tagállamokat, hogy hangolják össze az újranyitást célzó stratégiáikat. Hol tart most ez a párbeszéd?

– Az egyeztetés folyamatos, különösen az illetékes, tagországi miniszterek rendszeresen találkoznak. Valóban készült egy közös európai ütemterv a járványügyi intézkedések megszüntetésével kapcsolatban. Itt is látni kell, hogy ennek időzítése tagállamonként eltérőek, hiszen más és más a járvány lefutása. Ezzel együtt, szükség van egy európai megközelítésre, amiben van koordináció. A Bizottság javaslatcsomagjában vannak egyrészt szakmai ajánlások: a betegség terjedésének mely fázisában, milyen ütemben lehet ezeket a rendelkezéseket csökkenteni, az egészségügynek, a járványügyi megfigyelésnek milyen kapacitásokkal kell rendelkeznie. Illetve, hogy a különböző korlátozási intézkedéseket hogyan lehet célzottabbá tenni, a gazdasági tevékenységet, az oktatást hogy lehet újra beindítani. A szakmai ajánlások azonban nem elegendőek, fontos az uniós koordinációs szerep, elsősorban a különböző határintézkedések összehangolt bevezetésével.

– Az újranyitás azonban közben megkezdődött. Mi az eddigi tapasztalat, a tagállamok mennyire veszik komolyan a Bizottság korábbi kérését?

– A koordináció folyamatos, s bár központi elemzés a szakmai ajánlások betartásáról nem készült, a jelek szerint a tagállamok komolyan veszik azokat. A belső határok ellenőrzésének fokozatos felszabadítása koordináltan zajlik, Magyarország is hozott olyan lépéseket, melyek könnyítik az utazást például üzletemberek számára. Abban viszont rendkívüli egyetértés szükséges, hogy mikor és hogyan nyitjuk meg majd szélesebb körben a külső határokat, hiszen összességében a schengeni rendszer működését is biztonságossá kell tenni.