A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormány a háborúban győztes nagyhatalmak jóváhagyásával hárommillió németet telepített ki.
A magyar kisebbség felszámolása érdekében – mivel a nagyhatalmak csak a lakosságcseréhez járultak hozzá – változatos módszereket vettek igénybe.
Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal rendelkező személyt, internálták a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat, akiknek lakásait is elkobozták. 1945–1946 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a Szudéta-vidékre.
Elkezdődött az úgynevezett reszlovakizáció, amely lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez”, gyakorlatilag a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítésre és az állampolgári jogok megszerzésére.
Ezzel a „nyomásgyakorlással” sikerült megegyezésre kényszeríteni a budapesti kormányt a magyarellenes politikát betetőző lakosságcseréről. 1947. április 12. és 1949. június 5. között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot,
Szlovákiából 89 660 magyart űztek el, de több tízezer volt azok száma, akik már a deportálások idején menekültek át Magyarországra, sőt egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban.
A kommunisták 1948 februárjában Csehszlovákiában is átvették a hatalmat, amit – szovjet nyomásra – enyhülés követett. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. Az 1949. július 25-i megállapodás értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte Magyarországnak a fizetendő 30 millió dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették.
A Beneš-dekrétumok visszavonását, hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaszolgáltatását – mind a szudétanémetek, mind a magyarok esetében – a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993-ban létrejött Cseh Köztársaság és Szlovák Köztársaság nem tűzte napirendre.
A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban szögezte le, hogy a dekrétumokból „eredő jogi- és tulajdonviszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!