Egy Donald Trump megbízhatóságát, illetve elnöki alkalmasságát alapjaiban megkérdőjelező címlapsztorival állt elő tegnap a The New York Times, amelyben az amerikai liberális napilap nem kevesebbet állít, mint hogy az amerikai elnök a hivatalba lépése előtti tizenöt évből tízben nem fizetett személyi jövedelemadót a szövetségi kasszába, folyamatos veszteségekkel indokolva az adóelkerülést. A lap a birtokába került dokumentumokra hivatkozva azt írja, az elnök egy rendkívül kényes pénzügyi helyzetben vágott neki az újraválasztási küzdelemnek, vállalkozásai ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – évek óta veszteséget termelnek, a közeljövőben pedig több száz millió dollárnyi olyan hitel válik esedékessé, amiért az elnök a személyes vagyonával vállalt garanciát.
Élőben csap össze Trump és Biden
Az amerikai elnök szinte azonnal reagált a cikkre, teljes mértékben hamisnak nevezve az abban felsorolt vádakat, a szinte alig titkolva Joe Biden demokrata elnökjelölt győzelmében bízó liberális napilap Trumpot hiteltelenítő – a fősodrú média által azonnal felkapott – cikkének időzítése azonban aligha véletlen. Ma kerül sor a Republikánus és a Demokrata párt elnökjelöltjeinek első televíziós vitájára, amelyen Donald Trump és Joe Biden először csap össze nyilvánosan több millió néző előtt.
Az effajta vitáknak márpedig rendkívül nagy a tétje, kérdés ugyanis, hogy a két résztvevő vajon képes lesz-e politikai üzeneteiket hatékonyan kommunikálni a választók felé
– magyarázta Mitchell S. McKinney, a Missouri Egyetem Kommunikáció Tanszékének professzora azon a videókonferencián, amelyre a washingtoni külügyminisztériumon keresztül a Magyar Nemzet is meghívást kapott. Az elnöki vitákat az 1980-as évek óta tanulmányozó, a téma nemzetközi szakértőjeként számon tartott professzor emlékeztetett: 2016-ban Donald Trump és Hillary Clinton akkori demokrata elnökjelölt első televíziós vitája országos nézettségi rekordot döntött, szópárbajuk 84 millió nézőt vonzott a televíziók elé. McKinney egyébként kutatásaira hivatkozva cáfolja azokat a nézeteket, amelyek szerint az 1960-tól kezdődően intézményesült, John F. Kennedy és Richard Nixon televíziós szópárbajával útnak induló elnökjelölti vitáknak ne lenne komoly befolyása az elnökválasztás eredményére, illetve a választók véleményére. – Épp ellenkezőleg – érvelt a professzor, emlékeztetve arra, hogy
Trump és Clinton 2016-os vitája is komoly attitűdváltozást eredményezett az állampolgárokban, különösképpen a billegő államokban.