2012-ben Franciaországban mindössze egymillió szavazattal nyerte meg a választást Francois Hollande a jobboldali Nicolas Sarkozy ellen, az pedig meglehetősen beszédes adat, hogy a szocialista győztesre kétmillió muszlim adta a voksát.
2013-ra a „migráns hátterű” választópolgárok aránya 5,8 millióra, azaz csaknem az összes, választásra jogosult közel tíz százalékára nőtt Németországban. Éppen ezért 2013-ban a szövetségi választások előtt már minden párt külön a bevándorlókra irányuló kampányt is folytatott.
A 2012-es Európai Társadalmi Felmérés (ESS) adatai szerint a pártválasztó németországi muszlimok hetven-kilencven százaléka valamely baloldali pártot érzi leginkább magához közelállónak. Ugyanezen vizsgálat alapján Németországban a pártválasztó első és második generációs bevándorlók mintegy 55-65 százaléka érez hasonlóan.
Nagy-Britanniában a bevándorlók jelentős többsége történelmileg a Munkáspártot favorizálja: körükben a politikai alakulat támogatottsága az 1970-es és 1980-as években több mint nyolcvan százalék volt, amely azóta némileg csökkenő tendenciát mutat, de túlnyomó többségük továbbra is a baloldalt erősíti.
A nyugat-európai baloldali pártok a szavazatmaximalizálás érdekében határozott taktikákat alkalmaznak a muszlim szavazatok megszerzésére (muszlim jelöltek indítása, erősen vallásos közösségi vezetők megnyerése).
Ezekből az adatokból is jól látható, hogy a baloldal és az (illegális) bevándorlók násztánca már hosszú ideje tartó és alaposan átgondolt folyamat.
Kampányok és kommunikációs hadjáratok segítségével, valamint különböző politikai gesztusok, cselekvések mentén próbálják megnyerni a migráns szavazókat Nyugat-Európában.
A migráns hátterű szavazók igényei, szándékai és akaratuk befolyásolja a politikát és a közbeszédet ezekben a bevándorlóországokban.
Nem véletlen, hogy lakást valamint a politikai döntések jogát adná a bevándorlóknak a múlt héten megjelent brüsszeli stratégia. Ez, teljesen leplezetlenül, maga a Soros-terv. A lényeget hét pontban foglalta össze nemrég Menczer Tamás államtitkár.
Az őrület persze tovább fokozódott Brüsszelben, hiszen az Európai Bizottság bevándorlásról szóló tervének bemutatása során, amely egyébként a Teljes befogadás címet viseli, Ylva Johannson belügyi biztostól az alábbi kijelentések is elhangzottak: – Sok bevándorló van itt, és szükségünk van rájuk, és valószínűleg az elkövetkező években sokkal több bevándorlóra lesz szükségünk. Öregedő társadalom vagyunk. Hiányoznak a munkaképes korban lévő emberek.
Brüsszel tehát világosan kimondta: Bevándorlókontinensé akarja tenni Európát.
