Az oroszok szerint a Nyugat megbízhatatlan, szószegő és ellenséges

Az ukrajnai válság előzményeinek a vizsgálatához egészen a Kijevi Rusz (Nagyfejedelemség) idejéig, a IX. századig kellene visszamennünk, mivel ez volt a mai Oroszország és Fehéroroszország előzménye. Mégis megelégszünk a ’90-es években, a Szovjetunió felbomlása után történtekkel, hiszen a mai erővonalak akkor alakultak ki – írja a PestiSrácok.hu.

Tbiliszi, 2014. július 13. James Baker volt amerikai külügyminiszter Eduard Sevardnadze volt grúz elnöknek, a Szovjetunió utolsó külügyminiszterének temetési szertartásán a Szentháromság székesegyházban Tbilisziben 2014. július 13-án. Sevardnadze július 7-én, nyolcvanhat éves korában hunyt el. (MTI/EPA/Zurab Kurcikidze) Fotó: ZURAB KURCIKIDZE

A Szovjetunió összeomlása után az első Bush-adminisztráció is ezt a politikát folytatta, sőt eleinte a Clinton-adminisztráció sem változtatott ezen. Később viszont felülkerekedtek azok az erők az amerikai kormányon belül, amelyek ki akarták használni a stratégiai előnyt, és eleget tettek a volt Varsói Szerződés-tagállamok „kérésének”, hogy vegyék fel őket a NATO-ba (valójában meghívást kaptak). Azóta is rájuk hivatkoznak, mint akik követelése miatt elkerülhetetlenné vált a NATO bővítése, a szerződésszegés.

Warren Christopher amerikai külügyminiszter még 1993 októberében is azzal igyekezett megnyugtatni az orosz vezetőket, hogy a NATO 1994. januári csúcsértekezletén Amerika nem fogja támogatni új tagok felvételét. Ehelyett békepartnerséget ajánl a Varsói Szerződés összes volt tagállamának. Nem fogják Oroszországot kirekeszteni az európai biztonsági rendszer kialakításában való teljes részvételből. A békepartnerség a NATO minden tagja előtt nyitva áll, és az lesz a korábbi szovjet és Varsói Szerződés-tagállammal való párbeszéd színtere. Jelcin briliánsnak nevezte azt az ötletet, hogy a kevesek tagsága helyett mindenki partnersége legyen a jövő útja, és kérte, hogy ezt közöljék Bill Clinton amerikai elnökkel is. Jelcinen látszott a hatalmas megkönnyebbülés. Az orosz keményvonalasokkal való küzdelme a csúcspontjához közeledett, nem volt szüksége külpolitikai konfliktusra.

1994 szeptemberében Clinton már azt magyarázta Jelcinnek, hogy a NATO ugyan bővülni fog, de nincsenek még dátumok. – A NATO bővítése nem irányul Oroszország ellen. Nem szeretném, ha azt gondolná, hogy minden reggel azzal ébredek, hogyan vehetném fel a Varsói Szerződés volt tagállamait. Én erre nem így tekintek. Azon gondolkodom, hogy a NATO bővítése hogyan szolgálhatja a magasabb cél, az európai biztonság, egység és integráció elősegítését. Tudom, hogy osztja ezeket a célokat – mondta az amerikai elnök az orosz államfőnek.

Clinton még azt is felvetette, hogy Oroszország valamikor akár a NATO tagja is lehet. Ezt Jelcin, sőt Putyin is pozitívan fogadta. Jelcin 1994 decemberében Budapesten, a Biztonsági és Együttműködési Konferencián már keserű szavakkal illette Clintont, és kijelentette, hogy

Európa, mielőtt megszabadulhatott volna a hidegháború örökségétől, a hideg békével béklyózza le magát.

Azóta már nemcsak a Varsói Szerződés volt közép-európai tagállamai, hanem az Oroszországgal határos Lettország és Észtország, továbbá Litvánia, valamint a volt Jugoszlávia tagállamai közül Horvátország, Montenegró, Észak-Macedónia, és Szlovénia is NATO-tagok lettek. Oroszország ebből azt a logikus következtetést vonta le, hogy a NATO étvágya kielégíthetetlen, és meghatározta a maga számára azokat a vörös vonalakat, amelyeket semmiképpen nem hagy átlépni.

A 2008-as orosz–grúz háborúnak nagyon hasonló előzményei voltak, mint az ukrajnainak. „Színes forradalommal” leváltották az oroszbarát vezetőt, közeledtek a NATO-hoz. Oroszország az orosz ajkú lakosságot használta fel az ország destabilizálására és a Nyugathoz való közeledés megakadályozására. Grúziának ma olyan „különleges partnersége” van a NATO-val, mint Svédországnak vagy Finnországnak.

Összefoglalva: a Szovjetunió szétesése idején a NATO kifejezetten megértőnek mutatkozott az orosz biztonsági igények iránt. Felcsillant Oroszország Európába integrálásának a lehetősége. Majd felülkerekedett az amerikai vezetésben az a nézet, hogy ki kell használni Oroszország gyengeségét, a stratégiai gyümölcsöket le kell aratni. Ezért megszegték az Oroszországnak tett ígéreteiket. Oroszországot azóta is igyekeznek elszigetelni és visszaszorítani minden téren. Nem engedik, hogy az európai politika és kereskedelem egyenrangú résztvevője legyen. Fegyverkezésre kényszerítik, szankciókkal sújtják, propagandakampányt folytatnak ellene. Folyamatosan beavatkoznak a belügyeibe, az ellenzéket segítik pénzzel, a nemzetközi fórumokon és titkosszolgálati módszerekkel is. Mindeközben Oroszországot állítják be agresszornak, a nemzetközi szabályokat megsértőnek.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Zurab Kurcikidze