Ez 1979-ben történt, akkor Helmut Kohl CDU-elnök Ernst Albrecht alsó-szászországi miniszterelnököt – Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök édesapját – javasolta kancellárjelöltnek, a frakció viszont Franz-Josef Strauss CSU-elnök, bajor kormányfő mellett döntött, akinek vezetésével azonban a CDU/CSU végül nem került kormányra az 1980-as Bundestag-választáson.
A vita ezúttal is súlyos feszültséget okozott a két párt viszonyában és a CDU-ban is.
Az elnökség és a választmány ugyan hétfőn szinte egy emberként kiállt Armin Laschet mellett, és a támogatásáról biztosította őt többek között Friedrich Merz, aki januárban még az ellenfele volt az elnökválasztáson, valamint Wolfgang Schäuble Bundestag-elnök, a CDU legtekintélyesebb politikusa is. Azonban a hét végére több befolyásos CDU-s, köztük tartományi miniszterelnökök és tartományi pártszervezetek vezetői nyilvánosan kétségbe vonták, hogy Armin Laschet lenne a leginkább megfelelő a kancellárjelölt szerepére.
Tovább nehezítheti a döntést, hogy a CDU/CSU országos választói támogatottsága a mind hevesebb vita közben nem gyengült tovább, hanem erősödött, a legutóbbi felmérések szerint 28-31 százalék között van, szemben az egy héttel korábbi 26 százalék körüli szinttel.
A kancellárjelölt megnevezésének nincs jogi vonatkozása, mert Németország kormányfőjét nem a választópolgárok, hanem a Bundestag választja meg. A jelölt megnevezése politikai állásfoglalás, azt az üzenetet közvetíti a választóknak, hogy az adott párt – vagy pártszövetség – azért dolgozik, hogy Németország következő kormányát a jelöltjük vezethesse. A kancellárjelölt egyben a párt választási kampányának főszereplője, függetlenül attól, hogy ki a párt elnöke, illetve kik az adott pártszövetség vezetői.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!