25°C Ivó, Milán 2022. május 19. 
Hiába hívta fel a törvényhozók figyelmét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) arra, hogy „a Kárpátalja területén több mint ezeregyszáz esztendeje letelepedett magyarságot is megilleti a jog, hogy Ukrajna őshonos népei között tartsák számon”. A legnagyobb magyar érdekvédelmi szervezet kérésével ellentétben nem vették figyelembe a történelmi tényeket a döntés meghozatalakor.
Az Ukrajna őshonos népeiről szóló törvénytervezet szövegéből világossá válik, hogy a jogszabályt leginkább egyetlen kisebbségre „szabták”: Kijevben nem is rejtik véka alá, hogy elsősorban a krími tatároknak kívánnak kedvezni – írta a Kárpátalja hetilap.
– Kiemelt szerepüknek politikai okai vannak, a Krím és a krími tatárok kérdése szimbolikus jelentőségűvé vált Ukrajna számára a 2014-es orosz bevonulás óta
– magyarázta a Magyar Nemzetnek Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója. A szakértő kifejtette, hogy a törvény valójában három türk nyelvű népnek is őshonos státust adna: a krími tatárokon kívül a néhány ezres krími karaita és krimcsák közösségnek is, amelyek a főképp muszlim vallású krími tatárokkal szemben a judaizmus különféle változatait követik.
– Tekintettel arra, hogy Kijev jelenleg nem ellenőrzi a Krím félszigetet, a tervezetnek inkább kommunikációs célja van, és illeszkedik Zelenszkij nacionalista fordulatába
– mondta Kosztur András. Elmagyarázta, hogy a krími tatároké a szovjet időszak egyik leghányatottabb sorsú közössége volt, amelynek tagjait 1944-ben kollaborációval vádolva a Szovjetunió belső területeire hurcolták, és nem is engedték visszatérésüket hosszú évtizedekig. A krími tatárok kérdése így az ukrán hatalom antikommunista, a szovjet múlttal szakítani kívánó diskurzusába is illik, és a nemzetközi színtéren is jól kommunikálható.
A szakértő elmondta: a Donbász kérdése a harci cselekmények miatt háttérbe szorította a Krím oroszok általi elcsatolását a nemzetközi porondon, Ukrajna számára pedig létfontosságú, hogy napirenden tartsa a kérdést, és sem a partnerei, sem az ország lakossága körében ne legyen úrrá a beletörődés. Hozzátette: Kijev azért is választotta a kommunikációs aktivitást, mert nincsenek valódi megoldási javaslatai arra, hogyan lehetne visszaszerezni a Krímet.
A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Ukrajnában 248 200 krími tatár, 1196 karaita, valamint 406 krimcsák él. A cenzusból azonban az is kiderül, hogy
az Ukrajnában élő kisebbségek aránya meghaladja a 27 százalékot az ország lakosságán belül, vagyis körülbelül 11 millióra tehető a számuk a mintegy 44 milliós lakosságú Ukrajnában. Ez pedig azt jelenti, hogy a törvény nagyjából kétszázötvenezer főt részesítene csupán előjogokban a többmilliós kisebbségi közösségből.
– A legnagyobb csoport közülük természetesen az oroszoké – ellenük irányul elsősorban a legtöbb, utóbbi időben hozott korlátozó rendelkezés. Továbbá több uniós ország nemzetiségei is hátrányosan érintettek a törvényjavaslat által, így a bolgárok, a görögök, a lengyelek, a románok és a szlovákok is, de említhetnénk az önálló államisággal egyébként szintén nem rendelkező gagauzokat is – részletezte a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
A törvény elfogadása esetén kizárólag a Krím félszigeten élő népcsoportok gyakorolhatnák szabadon kulturális, gazdasági, oktatási és nyelvi jogaikat, vagyis például az anyanyelvükön tanulhatnának saját oktatási intézményeikben.
– Kérdéses, hogy a régóta felvetett, de máig nem ismert tartalmú, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvény tervezete ezekből a jogokból mennyit ad majd meg a többi ukrajnai közösségnek – fűzte hozzá a szakértő azzal kapcsolatban, hogy már készül az ukrán kormány tervezete a többi kisebbség helyzetéről is, amely felváltaná a jelenleg hatályos, 1992-es törvényt.
Kosztur András hangsúlyozta, hogy az ukrán–magyar kapcsolatokra nézve nagy jelentősége lehet a nemzetiségi törvénytervezet tartalmának, amely a nyelvhasználati törvényt illetően nyújthat könnyebbséget az Ukrajnában élő magyarok számára. Hozzátette: az is befolyásolhatja a kétoldalú kapcsolatokat, hogy milyen eredmények születnek majd az oktatási törvénnyel foglalkozó ukrán–magyar munkacsoportban, megmaradnak-e a kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogai.
